VillanásokEgyéb komment nélkül. Ki-ki kipróbálhatja magán. 
A minap betértem kedvenc gyógyszertáramba. A kifejezés nem légből kapott, jó pár éve járok oda meglehetős rendszerességel. Persze mióta egyedül maradtam, leginkább csak vitaminért.
Az egyik idősebb hölggyel viszonylag gyakran szoktam volt beszélgetni, nagyon sajnált minket, amikor meséltem neki Zsuzsa betegségéről, és nagyon rendes volt mindig. Mivel állandóan érdeklődött, az első adandó alkalommal, válaszolva a kérdésre, elmondtam, hogy mi történt.
Ismét nekiesik az általa gonzónak nevezett írásoknak és természetesen az íróiknak is. Zsigerből. Ami azért kínos, mert úgy csinál, mintha agyból tenné. Bárcsak.
Balfrász már a sokadik bejegyzést szenteli a hazai könyvpiac szörnyűséges helyzetének. Miközben néhány dologban nyilvánvalóan igaza van, mert tényekről beszél, addig a következtetései jó részével nem értek egyet. Főként az bennük a bosszantó, hogy miközben megpróbál logikai felépítményt alájuk tuszkolni, és hangoztatja, hogy ő aztán a tiszta gondolkodás alapján, pusztán következtetéssel jutott a megállapításokra, olyan emocionális elfogultság sugárzik a mondataiból, hogy szalonnát lehet pirítani rajta.
Eredetileg ez a bejegyzés a Zombieland című film apropóján készült volna, de aztán történt valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Szóval, Zombieland. Én végigröhögtem a filmet. Zseniális forgatókönyv, zseniális képi megvalósítás. Egyetlen pillanatig sem veszi magát komolyan, a legmegrázóbb, érzelmileg legmegkapóbb jelenetek is kifacsartak, még véletlenül sem érzékenyülünk el. Ahol átmegy abszurdba, ott is pontosan tudjuk, hogy éppen ez volt a cél. Rég szórakoztam ennyit egy filmen, aki szűk másfél óra önfeledt kikapcsolódásra vágyik, és nem rettenti el a zombik táplálkozási szokásainak naturalista ábrázolása, annak bátran ajánlom.
Nem szokásom újévi fogadalmat tenni. Nem hiszek a szokások és rituálék hatásaiban. Bár katolikusnak neveltek, nem hiszek az egyház Istenében. Magamban hiszek, és ez nem kötődik dátumokhoz, tradíciókhoz.
Hiszek viszont a szokások közösségformáló erejében. Hiszek az emberekre gyakorolt hatásaikban, bár ez nem misztikus, csupán a tudat jellegzetessége. Elfogadom a lehetőségét, hogy van olyan hatalom, amely túlmutat az anyagi világon.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy egyre több sorozatot nézek, és egyre kevesebbet olvasok. Nosza, gondoltam, itt az ideje, hogy változtassak a dolgon, és visszaállítsam a régi állapotokat. (more…)
Nah, most aztán összejöttek a dolgok, kéne folytatni a Föld 2862-t, válaszolnom kéne Mg-b bejegyzésére, kellene írnom végre Jászfényszaruról is, erre viszont mit fogok tenni? Nos, Raon blogját olvasgatva egy olyan témába akadtam, ami engem is foglalkoztat egy ideje, így hát most erről fogok kicsit elmélkedni.
Pénteken délután megtartottuk a Nyulak, sellők, viszonyok könyvbemutatóját a Sárkánytűzben. Aki nem volt ott, annak elárulom, hogy a szekérderéknyi süti és pogácsa mind elfogyott, egy csomó könyvet dedikált Hanna, és az egész összességében kellemesen sikerült. Volt vagy kéttucatnyi érdeklődő, a végén alig fértünk el a boltban.
Mivel először csináltam ilyesmit, és mert délelőtt egy jól sikerült mozdulatnak köszönhetően, mikor is megemeltem egy negyven kilós laborhűtőt, úgy nagyjából csak ülni voltam képes, lányos zavaromban nem a legsikerültebben vágtam bele az írónő faggatásába, de aztán egész tűrhetően belejöttünk. A végén még a közönségből is érkeztek kérdések, ami általában nem nagyon szokott működni, én pedig jól meg tudtam állni, hogy feltűnősködjek, úgyhogy elégedett voltam az eredménnyel. A következő majd még jobb lesz.
Egy csomó ismerőssel összefutottam, némelyikkel beszélgettem is kicsit. Jó ideje nem találkoztam már a legtöbbjükkel, nagyjából azóta, hogy jó távol helyezkedtem a M*-tól.
Nos, gyűlölöm a délelőttös műszakokat, mindig álmos vagyok, ha olyan korán kell felkelnem, meg ez a felhős szürke idő sem tesz jót az agilitásomnak. Mondjuk pozitívum a szél, mert az viszont bejön.
Mindegy, a lényeg az, hogy többé-kevésbé erre fogom, hogy mindeddig nem említettem valamit, ami először történik az életemben.
Hanna friss, ropogós novelláskötetének, a Nyulak, sellők, viszonyok című művének leend pénteken a könyvbemutatója, és engem kért fel, hogy vezényeljem le az eseményt.
Izgalmas. Még sosem csináltam ilyet, szóval készülődöm a kérdésekkel meg a tervekkel, hogy ne álljak ott bambán - remélhetőleg - egy csomó ember előtt.
Elolvastam a kötetet, mert bár a legtöbb novellához volt szerencsém korábban is, azért az sosem árt, meg többségük nagyon is tetszik.
Érdekes ez amúgy. Az én írásaim általában nem jönnek be Hannának, még az a kevés sem, amelyik tűrhetően sikerült, ellenben én kedvelem az övéit, és ami még furább, komoly átfedés mutatkozik a mindkettőnk által nagyra tartott írók között. Mi következik ebből? Nos, a kézenfekvő következtetés, hogy pocsékul írok, ami mostanában tökéletesen igaz is. Elég régóta nem foglalkozom rendszeresen az írással, és ebből éppúgy ki lehet esni, mint bármilyen más rutinból. Ha pedig az ember küszködik az alapokkal, akkor a felépítmény általában megsínyli.
Na de elkalandoztam, a lényeg, hogy jó sok érdekeset lehet majd megtudni a kötetről és Hannáról, meg az írásról, meg az olvasásról, és ha valakit mindez érdekel, 2009. október 16-án 17 órakor a Sárkánytűzben élőben meghallgathatja-megnézheti.