Kereső

Időről időre bizonyos dolgok helyükre kattannak az ember agyában. Én speciel imádom az érzést. Tudod (legalábbis remélem, hogy tudod, mert ha nem, a büdös életben nem fogom tudni elmagyarázni), amikor egyszer csak halál biztosan érzed, hogy ami most eszedbe jutott, az úgy és abban a formában kész van. Nincs tovább agyalás, nincs tovább méricskélés. Axióma. Pont. Kiindulópont további eszmefuttatásokhoz, de ami azt a konkrét valamit illeti, már hozhatják is a cementet, oszt lehet betonozni.

(more…)

Múlt csütörtökön részt vettem a Tündérgyárban egy rendezvényen, ahol érdekes előadásokat lehetett meghallgatni. Izgalmas pár óra volt, bár jó szokásomhoz híven leginkább kívülállóként nézelődtem. A jelenlévők töredékét ismertem csak, szóval részemről nem volt nagy társasági élet.

(more…)

Az utóbbi időben sokkal ritkábban álltam a kritika kellemetlenebbik végén. Részben mert egyelőre többet szerkesztek, mint írok, másrészt viszonylag ritka eset, mikor egy szerkesztő azonnal tud ugrani, ha megkérem, hogy fussa már át egy írásomat.

(more…)

Már az előző bejegyzés apropója is ez volt, csak aztán elkalandoztam a témától, és mivel az a vonal is érdekesnek tűnt, már nem javítottam. De azóta is motoszkált bennem, és újabb lökés hatására úgy döntöttem, itt az idő.

Kontraproduktív. Azt jelenti ugyebár, hogy szándékával ellentétes hatást kiváltó. Ebben a szigorúan vett értelemben időnként nehéz eldönteni, hogy valóban erről van-e szó, hiszen néha nem tudjuk biztosan, mi is volt az elkövető valódi szándéka. A vélelmezhetően kontraproduktív kifejezés pedig… hát lássuk be, azon kívül, hogy állati hosszú (próbáljuk csak ötször elmondani egymás után), még bizonytalanságra is utal, szóval önmaga is vélelmezhetően kontraproduktív hatást kelt.

(more…)

Időnként hibázom. Lehet, hogy én vagyok a hülye. Némelyik barátom halvány utalásából (Te hülye vagy, bazdmeg!) is ezt silabizáltam ki. De most nem is azon van a hangsúly, hogy hülye vagyok-e (amúgy persze, szinte sosem gyanúsítottak meg azzal, hogy normális lennék ). Inkább a hibák hatás mechanizmusáról elmélkednék.

(more…)

Az egyik kedvencem. Nem csak azért, mert szép teljesítmény a szójátékban, hanem mert zseniális, ahogy finoman utal rá, hogy az ügyvédek és a szavak olyan párosítás, amitől jobb óvakodni.

A disszonancia harmóniája vajon milyen gyakran lepi meg az embert? Olvasom Sherwood kolléga blogján a “Közfelelősség - avagy elindult a kampány” című bejegyzést, miközben a Rednex Is he alive című számát hallgatom. Ez a kettő olyan elképesztő mértékben nem illik egymáshoz, hogy nyugodtan nevezhetem őket komplementereknek. És mégis…

(more…)

Egyéb komment nélkül. Ki-ki kipróbálhatja magán.

A minap betértem kedvenc gyógyszertáramba. A kifejezés nem légből kapott, jó pár éve járok oda meglehetős rendszerességel. Persze mióta egyedül maradtam, leginkább csak vitaminért.

Az egyik idősebb hölggyel viszonylag gyakran szoktam volt beszélgetni, nagyon sajnált minket, amikor meséltem neki Zsuzsa betegségéről, és nagyon rendes volt mindig. Mivel állandóan érdeklődött, az első adandó alkalommal, válaszolva a kérdésre, elmondtam, hogy mi történt.

(more…)

És Balfrász folytatja.

Ismét nekiesik az általa gonzónak nevezett írásoknak és természetesen az íróiknak is. Zsigerből. Ami azért kínos, mert úgy csinál, mintha agyból tenné. Bárcsak.

(more…)