Kereső

Az elmúlt bő egy hétben több olyan rendezvényen is voltam, amelyeken korábban nemigen fordultam elő. A több szabadidő előnyei.

Múlt héten szerdán tartotta a Stádium Kiadó és az Új Átlók Művészeti Társaság Rózsássy Barbara, Nagy Cili, Csernák András és Kleinheincz Csilla könyvbemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz-termében. Itten részletek is szerepeltek a művekből, amiből két dolgot állapíthattam meg.

(more…)

Az előbbi bejegyzés után tovább tűnődtem. Na nem az eredeti témán, hanem magán a bejegyzésen és az érzelmi háttéren. Érdekes ez a bizalom.

Egyrészt ugye, akármiről is legyen szó, ahhoz, hogy az ember belevágjon valamibe, kell némi önbizalom. Már csak ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, hogy képesek vagyunk véleményt alkotni. Döntés és a döntésbe vetett hit nélkül ugyebár egy nyamvadt lépést sem tudnánk megtenni az életben.

Ugyanakkor igaz az is, hogy döntéseink valamennyi következményét sosem láthatjuk előre. Némelyek (ok, legyünk őszinték, olykor mindannyian) nem is nagyon akarnak belegondolni döntéseik következményeibe. Részint mert fárasztó, részint mert hosszabb távon többnyire elég pontatlan, végül pedig, mert ha jól belegondolunk bizonyos döntéseink hatásába, nem tesszük meg, amire készültünk, és így csomó mókáról lemaradunk.

(more…)

Időnként eltűnődöm, vajon mennyire gondolokodik józanul az ember, ha rögeszméről van szó? Ki tud elég objektív maradni (az elég objektív amúgy önmagában is megérne egy misét), ha a drágaszágáról kell határoznia?

Mindegy. Okos ember tudja, mikor érdemes hallgatnia másokra. A Falka döntött. Én meg engedelmeskedem.

Miközben sikertelen kísérletet tettem, hogy a Balfrásszal régóta dúló csevegést más mederbe tereljem (és közben, mint látható, elkapott a latin kórság, vazze), és ismét lepattantam a paranoia vasbeton faláról, egész pofás kis hozzászólás tömeg kerekedett a bejegyzése alatt. A hetvenegyedik kommentben Attila egy Justicia kritikát is belinkel.

(more…)

Csak hogy ne maradjunk betevő baromság nélkül hosszabb ideig. Az a jó Balfrászban, hogy könnyű vele vitatkozni, ugyanis mindenki máson olyasmit kér számon, amit ő maga sem tud teljesíteni. Legalábbis egy racionális világegyetemben, mert az ő érdekes elképzelése szerint működő Univerzumban ő minden általa támasztott feltételnek és kritériumnak megfelel, de sajna rajta kívül senki más.

(more…)

A legújabb Tücsök és Ogár, hogy klasszikust idézzek. És idézek:

A másik: kollégám addig buzerált, míg – kínomban, nem lévén Diagnózisom – megleptem a Justitia egy példányával. Na most: kollégám férfi, két méter magas, nálam jóval nagyobb darab, kopaszabb, jócskán ötven fölött jár és nem mondható sci-fi meg a romantikus irodalom rajongónak. Mégis élvezte a könyvet, felismerte, megértette és értékelte a szándékokat és eszközöket (irodalmi és gondolati) benne. Egyszerűen mert előítéletek és várakozások nélkül fogott neki. Szóval, meg lehet próbálni így is! Mellesleg több Libri boltból kifogyott: most mi van?

(more…)

Újabb gyöngyszem, melyben Balfrász megvilágítja, milyen kritériumok mentén kellene baktatnia a kritikának.

… a kritika narrátora mindig egyes szám első személyű.

Fel kell azonban ismerni ennek minden következményét is! A személyes vélemény személyes felelősséggel jár, mely nem merül ki abban, hogy a blogom fölött ott a nicknevem! Az írott szó felelősségéről van szó: ha olyan fontosnak érzem saját véleményem, hogy azt meg kívánom osztani másokkal, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha vállalom (célom), hogy mások véleményét befolyásolom, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha érzem magamban a késztetést, hogy egy szöveg, egy könyv, egy szerző, horribile dictu, egy kiadó sorsába avatkozom, vállalnom kell ennek következményeit.

(more…)

Egy régi ötletem volt, hogy amikor valaki olyasmit ír a számítógépén, ami ellentmond annak, amit korábban már leírt, akkor jön egy helyes kis felugró ablak, és figyelmezteti. Szadistább változatban tízezer volt a billentyűzeten keresztül, hogy emlékezetes legyen.

Sajnálatos módon a reklámok után ez a funkció nem került bele a felugró ablakok hatókörébe, de hát nem lehet minden tökéletes. Esetleg az önjelölt próféták, háztáji igazság bajnokai, és egyéb önmagukat az elnyomottak szószólójának és az abszolút, univerzális Tények hirdetőjének tartók a szerintem igencsak szükséges elmeorvosi ellátás mellett kötelezően részt vehetnének egy szemműtéten, mely során eltávolításra kerülne az a gerenda, mely észrevétlen lapul meg, miközben másoknál a szálka is pellengérre állíttatik.

(more…)

Bár tök fölösleges paranoiás megszállottakba energiát fektetni, leszámítva az orvosi jellegű kezeléseket, futtassunk egy gondolatmenetet némely konstruktívnak tűnő felvetésről!

Az irodalom fájdalmasan nélkülöz egy vagy több, széles látókörű (sokszerzős), ideológiai, politikai, esztétikai szempontból elfogulatlan… …nyomatott kritikai-szemléző folyóiratot. Hogy nincs, az nem azt mutatja, hogy nincsen rá szükség, csupán azt, kőkemény érdek, hogy ne legyen.

Próbáljunk a lényegre koncentrálni!

(more…)

Aki a történetet összekeveri a mondatszintű gördülékenységgel és olvasmányossággal, mi a túróért égeti magát azzal, hogy ért a témához? (Az 5. és 6. kommentet tessenek szemügyre venni!)