Kereső

Tudósítónk - az életét és testi épségét féltve - a következő, természetesen az igazságnak tökéletesen megfelelő kiegészítést teszi közzé az előző bejegyzéssel kepcsolatban, teljesen önként, és a hibáért elnézést kérve:

Mint azt megbízható és hiteles forrásból megtudtam, a táborban botorul tett kijelentésem, miszerint a szombat éjjeli énekkarban csak egyetlen hang, Annáé volt értékelhető, erősen megkérdőjelezhető. Ezúton szeretném leszögezni, hogy ez a kijelentés kizárólag a hibás helyzetértékelésnek és a megfigyelő nem optimális térbeli elhelyezkedésének köszönhető, tehát helyreigazítás következik.

A hölgyek valamennyien nagyszerűen teljesítettek a kórusban, akárcsak a rögtönzött acapella együttes, melynek Csigabiga gyere ki! előadása egyenesen fergeteges volt.

Nos, megkésve bár, de legalább többé-kevésbé összeszedetten: ímé a beszámoló a 2010-es Írókörös írótáborról.

Kellemes kis programnak ígérkezett ez már tavaly is, de meló meg egyéb okokból kifolyólag végül is nem jutottam el, ezért aztán idén jobban szervezkedtem, hogy le ne marajak róla. Mint nem körtagnak, némi pluszt kellett nyújtani a meghívóért cserébe, ez pediglen egy írással kapcsolatos előadás. Ami azt illeti, elég sokat töprengtem rajta, hogy miről is tartsak előadást olyanoknak, akik évek óta ilyeneket hallgatnak szép számmal. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam, hogy leginkább a konkrét, instant felhasználható író eszközök és trükkök kedvelője vagyok, mert hát a gyakorlati útmutató az, ami leginkább hiányzik az elméleti megközelítések mellől. Mivel azonban ez a nyár leginkább az eddigi gyakorlatokkal történő szakítás jegyében telik nálam (majdnem azt írtam, hogy telt nálam, pedig még hol a nyár a vége, és hol a megszokottal történő szakításoké!), gondoltam egyet, és inkább a Hitelesség az írásban című kis gondolatmenetet hoztam össze. Hogy azért ne legyek teljesen formabontó, tettem ezt a megszokott tematikám szerint, ami olyannyira jól sikerült, hogy egyesek végig szunyókálták az előadást, abban a biztos tudatban, hogy ezt már hallották. Persze később jöttek azzal, hogy meleg, meg ebéd után, meg izé… Amúgy tényleg tartottam pár nagyon hasonló előadást a Cohors Scriptorium egyik utolsó szemeszterében, már témában, de pont ugyanezzel a felépítéssel. Tanulság: legközelebb valami meghökkentőbbel kell készülnöm.

És akkor most jöjjön a beszámoló maga!

(more…)

Két hete pár napot vidéken töltöttem, aminek az volt egyik kellemetlen következménye, hogy nem nagyon tudtam olyasmit csinálni a jobb kezemmel, amit úgy általában szoktam. (És aki most rosszra gondolt, annak ejnye! )

(more…)

Mozgalmas hétvége volt, az biztos. Viszont kifejezetten élveztem, ami elég régen fordult elő utoljára. Úgyhogy nézzük sorban az eseményeket.

Először is, valami csoda folytán, az Úr különös humorérzékének bizonyítékaként ismét éjszakás voltam a jászfényszarui út előtt, úgyhogy egy kicsit rozzantan kezdtem a napot. Talán ennek, talán Sherwood említésre sem méltó navigációs készségének (bár ő arra hivatkozott, hogy a térképen csak a főútvonalak voltak jelölve) volt köszönhető, hogy a cirka hetven kilométeres utat nekünk sikerült több, mint kilencven alatt teljesítenünk. Ez végül is nem volt probléma, mert hála nekem, elég korán elindultunk, bár a fent említett mindent elkövetett, hogy ne így legyen.

(more…)

Megkésve bár…

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy felvetődött, igazán lefurikázhatnám Sherwood kollégát Jászfényszarura, ahol a Lumina Cornu szokásos őszi M* verseny rendezvényét tartja.

(more…)