Az utóbbi időben sokkal ritkábban álltam a kritika kellemetlenebbik végén. Részben mert egyelőre többet szerkesztek, mint írok, másrészt viszonylag ritka eset, mikor egy szerkesztő azonnal tud ugrani, ha megkérem, hogy fussa már át egy írásomat.
Hehe, csak sikerült Hannát is jól belerángatni a blogjátékba.
Áldozatok
Az Írónak lenni bejegyzésben fejtegettem, hogy az írás nem elhanyagolható mértékben függ a prioritástól. Ha az embernek akad némi tehetsége (ez amúgy elengedhetetlen, és ez a része nem tanulható az írásnak, sokak bánatára), az írói eszközök elsajátítása, gyakorlása sok időt és energiát követel. Azután pedig írni kell, folyamatosan, különben az ember elfelejti, hogyan kell, már nem megy rutinszerűen, és akkor nekiáll gondolkodni a mondatszerkezeten, szavakon, bekezdéseken, már nem látja meg a mintát, a szerkezetet. És akkor az írás már se nem lesz jó, se nem lesz örömteli. Ez van.