Kereső

Életemben sok olyasmire került sor, amire valamivel korábban kategorikus nemet mondtam volna. Szép lassan be kellett látnom, hogy amikor réges-régen, cirka a pattintott és a csiszolt kőkorszak határán, nem sokkal a tűz elterjedése után csapott homlokú és csimbókos hajú tanítóim szakócával próbálták a fejembe verni, hogy érdemes többet és többet tanulni, mert ki tudja, mire adja a fejét az ember - hát nem igazuk volt, vazze?

(more…)

Herbie botor módon arra vetemedett, hogy cikksorozatot írjon a szerepjáték jövőjéről. Meg a Second Life-ról. És a két téma tulajdonképpen egy. Szóval Herbie megpróbálta a jövőbe vizionálni a szerepjáték beépülését az SL-be. Itt és itt megtekinthető az eddigi két cikk.

Szegény, nem is sejtette, hogy darázsfészekbe nyúlt. A veretes, több kilónyi szabálykönyvekkel járó, a szakóca feltalálása óta szerepjátszó ősjátékosok rögvest a szívükhöz kaptak (tisztelet a kivételnek), hogy micsoda szentségtörés ilyet még említeni is!

(more…)

Kicsit fura dolog magunkról olvasni mások írásaiban. Lehet az egy komplett kritika, vagy egy odavetett mondat, én mindig kicsit tartózkodó vagyok. Főként akkor, ha amúgy nem értek egyet teljesen a leírtakkal.

(more…)

Az elmúlt bő egy hétben több olyan rendezvényen is voltam, amelyeken korábban nemigen fordultam elő. A több szabadidő előnyei.

Múlt héten szerdán tartotta a Stádium Kiadó és az Új Átlók Művészeti Társaság Rózsássy Barbara, Nagy Cili, Csernák András és Kleinheincz Csilla könyvbemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz-termében. Itten részletek is szerepeltek a művekből, amiből két dolgot állapíthattam meg.

(more…)

Az előbbi bejegyzés után tovább tűnődtem. Na nem az eredeti témán, hanem magán a bejegyzésen és az érzelmi háttéren. Érdekes ez a bizalom.

Egyrészt ugye, akármiről is legyen szó, ahhoz, hogy az ember belevágjon valamibe, kell némi önbizalom. Már csak ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, hogy képesek vagyunk véleményt alkotni. Döntés és a döntésbe vetett hit nélkül ugyebár egy nyamvadt lépést sem tudnánk megtenni az életben.

Ugyanakkor igaz az is, hogy döntéseink valamennyi következményét sosem láthatjuk előre. Némelyek (ok, legyünk őszinték, olykor mindannyian) nem is nagyon akarnak belegondolni döntéseik következményeibe. Részint mert fárasztó, részint mert hosszabb távon többnyire elég pontatlan, végül pedig, mert ha jól belegondolunk bizonyos döntéseink hatásába, nem tesszük meg, amire készültünk, és így csomó mókáról lemaradunk.

(more…)

Időnként eltűnődöm, vajon mennyire gondolokodik józanul az ember, ha rögeszméről van szó? Ki tud elég objektív maradni (az elég objektív amúgy önmagában is megérne egy misét), ha a drágaszágáról kell határoznia?

Mindegy. Okos ember tudja, mikor érdemes hallgatnia másokra. A Falka döntött. Én meg engedelmeskedem.

Félreértés ne essék, semmilyen módon, szinten és formában nem akarom összehasonlítani a címben említett két szervezetet. Egyáltalán nem. Amiről írni fogok, az egy érzés, ami a korábban már említett Tündérgyáros előadásos esten ragadott torkon.

(more…)

Múlt csütörtökön részt vettem a Tündérgyárban egy rendezvényen, ahol érdekes előadásokat lehetett meghallgatni. Izgalmas pár óra volt, bár jó szokásomhoz híven leginkább kívülállóként nézelődtem. A jelenlévők töredékét ismertem csak, szóval részemről nem volt nagy társasági élet.

(more…)

Már az előző bejegyzés apropója is ez volt, csak aztán elkalandoztam a témától, és mivel az a vonal is érdekesnek tűnt, már nem javítottam. De azóta is motoszkált bennem, és újabb lökés hatására úgy döntöttem, itt az idő.

Kontraproduktív. Azt jelenti ugyebár, hogy szándékával ellentétes hatást kiváltó. Ebben a szigorúan vett értelemben időnként nehéz eldönteni, hogy valóban erről van-e szó, hiszen néha nem tudjuk biztosan, mi is volt az elkövető valódi szándéka. A vélelmezhetően kontraproduktív kifejezés pedig… hát lássuk be, azon kívül, hogy állati hosszú (próbáljuk csak ötször elmondani egymás után), még bizonytalanságra is utal, szóval önmaga is vélelmezhetően kontraproduktív hatást kelt.

(more…)

Nem szokásom politizálni. A vallás és a politika az a két téma, ami minden összejövetelt - esküvőtől keresztelőn át temetésig - képes tömegmészárlássá változtatni. Átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt. Mivel azonban családom jelentős része politikailag igen elkötelezett, nehezen tudom elkerülni, hogy szóba ne hozzák olykor. Alapvetően azt gondolom, hogy a politikusok többsége már-már kötelességének érzi, hogy hazudjon, vagy legalábbis csúsztasson egy kicsit, de az elméletem szerint erre mi kényszerítjük őket.

(more…)