Kereső

Mozgalmas hétvége volt, az biztos. Viszont kifejezetten élveztem, ami elég régen fordult elő utoljára. Úgyhogy nézzük sorban az eseményeket.

Először is, valami csoda folytán, az Úr különös humorérzékének bizonyítékaként ismét éjszakás voltam a jászfényszarui út előtt, úgyhogy egy kicsit rozzantan kezdtem a napot. Talán ennek, talán Sherwood említésre sem méltó navigációs készségének (bár ő arra hivatkozott, hogy a térképen csak a főútvonalak voltak jelölve) volt köszönhető, hogy a cirka hetven kilométeres utat nekünk sikerült több, mint kilencven alatt teljesítenünk. Ez végül is nem volt probléma, mert hála nekem, elég korán elindultunk, bár a fent említett mindent elkövetett, hogy ne így legyen.

(more…)

Nos, a holnapi program: Jászfényszaru. Immár másodszor. Kicsit mókás, hogy én, aki a szerepjátékot aktívan jó ideje nem művelem, és a M*-ért sem rajongok annyira, most megyek M* szerepjáték versenyt zsűrizni, de igazából nem a M*-on van a hangsúly. Legalábbis nekem.

(more…)

Herbie botor módon arra vetemedett, hogy cikksorozatot írjon a szerepjáték jövőjéről. Meg a Second Life-ról. És a két téma tulajdonképpen egy. Szóval Herbie megpróbálta a jövőbe vizionálni a szerepjáték beépülését az SL-be. Itt és itt megtekinthető az eddigi két cikk.

Szegény, nem is sejtette, hogy darázsfészekbe nyúlt. A veretes, több kilónyi szabálykönyvekkel járó, a szakóca feltalálása óta szerepjátszó ősjátékosok rögvest a szívükhöz kaptak (tisztelet a kivételnek), hogy micsoda szentségtörés ilyet még említeni is!

(more…)

Az előbbi bejegyzés után tovább tűnődtem. Na nem az eredeti témán, hanem magán a bejegyzésen és az érzelmi háttéren. Érdekes ez a bizalom.

Egyrészt ugye, akármiről is legyen szó, ahhoz, hogy az ember belevágjon valamibe, kell némi önbizalom. Már csak ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, hogy képesek vagyunk véleményt alkotni. Döntés és a döntésbe vetett hit nélkül ugyebár egy nyamvadt lépést sem tudnánk megtenni az életben.

Ugyanakkor igaz az is, hogy döntéseink valamennyi következményét sosem láthatjuk előre. Némelyek (ok, legyünk őszinték, olykor mindannyian) nem is nagyon akarnak belegondolni döntéseik következményeibe. Részint mert fárasztó, részint mert hosszabb távon többnyire elég pontatlan, végül pedig, mert ha jól belegondolunk bizonyos döntéseink hatásába, nem tesszük meg, amire készültünk, és így csomó mókáról lemaradunk.

(more…)

Időnként eltűnődöm, vajon mennyire gondolokodik józanul az ember, ha rögeszméről van szó? Ki tud elég objektív maradni (az elég objektív amúgy önmagában is megérne egy misét), ha a drágaszágáról kell határoznia?

Mindegy. Okos ember tudja, mikor érdemes hallgatnia másokra. A Falka döntött. Én meg engedelmeskedem.

Az utóbbi időben sokkal ritkábban álltam a kritika kellemetlenebbik végén. Részben mert egyelőre többet szerkesztek, mint írok, másrészt viszonylag ritka eset, mikor egy szerkesztő azonnal tud ugrani, ha megkérem, hogy fussa már át egy írásomat.

(more…)

A disszonancia harmóniája vajon milyen gyakran lepi meg az embert? Olvasom Sherwood kolléga blogján a “Közfelelősség - avagy elindult a kampány” című bejegyzést, miközben a Rednex Is he alive című számát hallgatom. Ez a kettő olyan elképesztő mértékben nem illik egymáshoz, hogy nyugodtan nevezhetem őket komplementereknek. És mégis…

(more…)

Egyéb komment nélkül. Ki-ki kipróbálhatja magán.

Nem szokásom újévi fogadalmat tenni. Nem hiszek a szokások és rituálék hatásaiban. Bár katolikusnak neveltek, nem hiszek az egyház Istenében. Magamban hiszek, és ez nem kötődik dátumokhoz, tradíciókhoz.

Hiszek viszont a szokások közösségformáló erejében. Hiszek az emberekre gyakorolt hatásaikban, bár ez nem misztikus, csupán a tudat jellegzetessége. Elfogadom a lehetőségét, hogy van olyan hatalom, amely túlmutat az anyagi világon.

(more…)

Hmm, állati régen nem számolgatom, hány könyvet olvasok egy éven belül, de ha már Mg-b megszólított…

Nézzük csak. Mivel a fent említettel ellentétben nekem igenis nagyon bejön Card, elolvastam idén a Fáklyát a Teremtő Alvin-ciklusból, és ha már, akkor előtte újraolvastam a Hetedik fiút, a Rézbőrű prófétát, a Kovácsinast. A Vándorlegény nincs meg, azt kénytelen voltam gépen olvasni, mivel korrektúráztam leadás előtt a szöveget.

(more…)