Az utóbbi időben sokkal ritkábban álltam a kritika kellemetlenebbik végén. Részben mert egyelőre többet szerkesztek, mint írok, másrészt viszonylag ritka eset, mikor egy szerkesztő azonnal tud ugrani, ha megkérem, hogy fussa már át egy írásomat.
Már az előző bejegyzés apropója is ez volt, csak aztán elkalandoztam a témától, és mivel az a vonal is érdekesnek tűnt, már nem javítottam. De azóta is motoszkált bennem, és újabb lökés hatására úgy döntöttem, itt az idő.
Kontraproduktív. Azt jelenti ugyebár, hogy szándékával ellentétes hatást kiváltó. Ebben a szigorúan vett értelemben időnként nehéz eldönteni, hogy valóban erről van-e szó, hiszen néha nem tudjuk biztosan, mi is volt az elkövető valódi szándéka. A vélelmezhetően kontraproduktív kifejezés pedig… hát lássuk be, azon kívül, hogy állati hosszú (próbáljuk csak ötször elmondani egymás után), még bizonytalanságra is utal, szóval önmaga is vélelmezhetően kontraproduktív hatást kelt.
Nem szokásom politizálni. A vallás és a politika az a két téma, ami minden összejövetelt - esküvőtől keresztelőn át temetésig - képes tömegmészárlássá változtatni. Átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt. Mivel azonban családom jelentős része politikailag igen elkötelezett, nehezen tudom elkerülni, hogy szóba ne hozzák olykor. Alapvetően azt gondolom, hogy a politikusok többsége már-már kötelességének érzi, hogy hazudjon, vagy legalábbis csúsztasson egy kicsit, de az elméletem szerint erre mi kényszerítjük őket.
Időnként hibázom. Lehet, hogy én vagyok a hülye. Némelyik barátom halvány utalásából (Te hülye vagy, bazdmeg!) is ezt silabizáltam ki. De most nem is azon van a hangsúly, hogy hülye vagyok-e (amúgy persze, szinte sosem gyanúsítottak meg azzal, hogy normális lennék ). Inkább a hibák hatás mechanizmusáról elmélkednék.
Egy kis rinya következik néhány témában.
1. Kedves autóstársam a forgalomban! Ha már igen tiszteletreméltó módon legalább tisztában vagy vele, hogy a képességeid nem elegendőek a tempós vezetéshez havas úton, legyen már benned annyi udvariasság is, hogy a háromsávos Hungária körúton nem a belső sávban próbálsz harminccal nyomulni! Van még két másik, ahol lehet a nyári gumis, hátsó kerekes verdákkal szaggatni. Hasonló javaslattal élnék az M3-as be- és kivezető szakaszára nézvést is. Előre is köszönöm!
2. Kedves vezetékes telefont használó felebarátaim! A túróért nem lehet felfogni immáron nagyon sok éve, hogy vezetékes telefonról mobilt hívván eddig is 11 számjegyet kellett tárcsázni, és ezen nem változtat, hogy mobilról is aztat kell most már? És akkor talán marhára nem kéne +36-tal kezdeni a tárcsázást, mert azok a szerencsétlenek, akiknek ugyanezzel indul a tlefonszámuk, plusz 20, 30, 70-nel folytatódik, azok töméntelen mennyiségű téves hívást kapnak. De ha már elbénáztad, legalább szólj bele abba a nymavadt kagylóba, hogy a rutinos versenyző felvilágosíthasson, hogy mit csesztél el. Mert én például három műszak mellett olykor nappal alszom, és állatira nem tesz jót, ha hat óra alatt négyszer hívnak fel és teszik le egy szó nélkül.
3. Igen kevéssé tisztelt mindenféle hipermarketes vezetők! Ha egy termék fajtából elfogyott pár márka, a túróért nem engedik kirakni rá az elfogyott címkét? Én például kifejezetten zokon veszem, ha feleslegesen rabolják az időmet, szóval nincs kedvem fél órás műszaki leírás böngészgetés után szembesülni azzal a sehol meg nem található infóval, hogy az általam kiválasztott termék már mutatóba sincs raktáron, és nem is tudnak rendelni belőle. Szóval jobb lenne, ha nem szórakoznának a vevő idegrendszerével, mert esetleg csúnya vége lehet, ha vehemensebb vásárlóval esik meg. Ja, és amúgy állatira nem szimpatikus a módszer.
Na.
És ez csak a jéghegy csúcsa, de azért jól esett.
Az egyik kedvencem. Nem csak azért, mert szép teljesítmény a szójátékban, hanem mert zseniális, ahogy finoman utal rá, hogy az ügyvédek és a szavak olyan párosítás, amitől jobb óvakodni.
http://wyq.rpg4.me/files/2010/02/cruel.flvMiközben sikertelen kísérletet tettem, hogy a Balfrásszal régóta dúló csevegést más mederbe tereljem (és közben, mint látható, elkapott a latin kórság, vazze), és ismét lepattantam a paranoia vasbeton faláról, egész pofás kis hozzászólás tömeg kerekedett a bejegyzése alatt. A hetvenegyedik kommentben Attila egy Justicia kritikát is belinkel.
Csak hogy ne maradjunk betevő baromság nélkül hosszabb ideig. Az a jó Balfrászban, hogy könnyű vele vitatkozni, ugyanis mindenki máson olyasmit kér számon, amit ő maga sem tud teljesíteni. Legalábbis egy racionális világegyetemben, mert az ő érdekes elképzelése szerint működő Univerzumban ő minden általa támasztott feltételnek és kritériumnak megfelel, de sajna rajta kívül senki más.
A legújabb Tücsök és Ogár, hogy klasszikust idézzek. És idézek:
A disszonancia harmóniája vajon milyen gyakran lepi meg az embert? Olvasom Sherwood kolléga blogján a “Közfelelősség - avagy elindult a kampány” című bejegyzést, miközben a Rednex Is he alive című számát hallgatom. Ez a kettő olyan elképesztő mértékben nem illik egymáshoz, hogy nyugodtan nevezhetem őket komplementereknek. És mégis…