Kereső

Az ember egy idő után rájön, hogy nagyon sok mindent nem úgy csinált, hogy azt utólag is jónak találja. Nekem régi vesszőparipám azon lovagolni, hogy vajon hogyan lehetett volna máshogy, jobban, hátha előadódik egy hasonló helyzet, és akkor már a korábbi tapasztalatokkal, plusz az azóta kitalált stratégiákkal felvértezve indulok neki a dolgoknak.

Az egyik ilyen régi adósságom, amit rendeznem kell, egy barátinak induló kapcsolatom. És a közelmúlt apropója indított arra, hogy újra elővegyem ezt a témát, és alaposan megrágjam.

Nehézfejű tudok lenni. Ha azt hiszem, igazam van, a végletekig makacsul ragaszkodom is hozzá. Hogy ez mennyire hasznos időnként, azt jól példázza a vicc az árvíz által körülzárt hívőről, aki nem száll be se a csónakba, se a hajóba, se a helikopterbe, mert szentül megvan győződve róla, hogy az Úr majd megmenti. Amikor pediglen végül annak rendje és módja szerint megfullad vala, felháborodottan kérdőre vonja Istent, aki így válaszol: Dehogy hagytalak megfulladni, hiszen három mentőjárművet is küldtem érted!

Szóval, igyekszem felkapaszkodni legalább a helikopterre.

Raonnal együtt kezdtünk bele a scriptbe. Ez valójában az ő ötlete volt, ő akarta, ő indította el, ő vezette sokáig, az ő nyomán indult el a többi script. Akárki akármit mondhat, akárki akármit gondolhat, vitathatlan tény, hogy az elmúlt hét-nyolc év gombamód szaporodó írói műhelyei mind neki köszönhetik a létüket. Lehet mondani, hogy jókor volt jó helyen, hogy a helyzet már amúgy is régóta érett stb. De ettől még igaz marad, ő volt az, akinek azt a képzésmódot köszönhetjük, ami remekül működött és nagyon sok tehetséges írópalántát hozott elő.

Raon nem tökéletes. Vannak hibái. Akárcsak nekem. Barátságnak induló kapcsolatunkat alaposan eltoltam, mikor kizárólag az írói teljesítménye alapján ítéltem meg. Alaposan eltoltam, mikor az Anyrok alkonya-Lobogók hajnala ikernovelláskötet körüli zavaros cirkuszok után képtelen voltam egyszerűen túltenni magam a nézetletérésünkön, eltérő reakcióinkon, és az ennek kapcsán érzett düh minden kommunikációnkban megmaradt. Éveken át.

Nemrég, a Bíborgyöngyök 3. író-olvasó találkozója után beszélgettünk egy kicsit. Ő sem volt teljesen topon, és én sem voltam még kész rá, hogy ezeket a gondolatokat megfogalmazzam. Ahhoz kellett pár óra és egy másik jó barát, aki végighallgatta az ezzel kapcsolatos tépelődéseimet, míg az M5-ön téptünk Gyulára. (Köszi Hanna!)

Szóval, összegzésképpen. Mivel egy jó nagy barom módjára viselkedtem Raonnal, és mivel végiggondolva a dolgot, összességében sokkal, de sokkal több pozitív és tiszteletreméltó vonás van benne, mint amennyivel nem értek egyet, ezúton akartam elmondani, mit gondolok róla és történtekről.

Ha jól vettem ki a szavaiból legutóbb, még nem adta fel, hogy visszaállítsuk kapcsolatunk régi státuszát, és ami engem illet, én is azt szeretném, ha megint barátok lennénk.

És akkor elkezdhetem törleszteni a régi adósságot.

Tags: szálka-gerenda, szívből

This entry was posted on Kedd, augusztus 3rd, 2010 at 19:23 and is filed under barátok, problémás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.