Kereső

Mozgalmas hétvége volt, az biztos. Viszont kifejezetten élveztem, ami elég régen fordult elő utoljára. Úgyhogy nézzük sorban az eseményeket.

Először is, valami csoda folytán, az Úr különös humorérzékének bizonyítékaként ismét éjszakás voltam a jászfényszarui út előtt, úgyhogy egy kicsit rozzantan kezdtem a napot. Talán ennek, talán Sherwood említésre sem méltó navigációs készségének (bár ő arra hivatkozott, hogy a térképen csak a főútvonalak voltak jelölve) volt köszönhető, hogy a cirka hetven kilométeres utat nekünk sikerült több, mint kilencven alatt teljesítenünk. Ez végül is nem volt probléma, mert hála nekem, elég korán elindultunk, bár a fent említett mindent elkövetett, hogy ne így legyen.

(more…)

Nos, a holnapi program: Jászfényszaru. Immár másodszor. Kicsit mókás, hogy én, aki a szerepjátékot aktívan jó ideje nem művelem, és a M*-ért sem rajongok annyira, most megyek M* szerepjáték versenyt zsűrizni, de igazából nem a M*-on van a hangsúly. Legalábbis nekem.

(more…)

Életemben sok olyasmire került sor, amire valamivel korábban kategorikus nemet mondtam volna. Szép lassan be kellett látnom, hogy amikor réges-régen, cirka a pattintott és a csiszolt kőkorszak határán, nem sokkal a tűz elterjedése után csapott homlokú és csimbókos hajú tanítóim szakócával próbálták a fejembe verni, hogy érdemes többet és többet tanulni, mert ki tudja, mire adja a fejét az ember - hát nem igazuk volt, vazze?

(more…)

Herbie botor módon arra vetemedett, hogy cikksorozatot írjon a szerepjáték jövőjéről. Meg a Second Life-ról. És a két téma tulajdonképpen egy. Szóval Herbie megpróbálta a jövőbe vizionálni a szerepjáték beépülését az SL-be. Itt és itt megtekinthető az eddigi két cikk.

Szegény, nem is sejtette, hogy darázsfészekbe nyúlt. A veretes, több kilónyi szabálykönyvekkel járó, a szakóca feltalálása óta szerepjátszó ősjátékosok rögvest a szívükhöz kaptak (tisztelet a kivételnek), hogy micsoda szentségtörés ilyet még említeni is!

(more…)

Kicsit fura dolog magunkról olvasni mások írásaiban. Lehet az egy komplett kritika, vagy egy odavetett mondat, én mindig kicsit tartózkodó vagyok. Főként akkor, ha amúgy nem értek egyet teljesen a leírtakkal.

(more…)

Rögvest elnézést is kérek a címért, nem tudtam kihagyni. Már csak azért sem, mert egy régi adósságot kell törlesztenem, ugyanis Sherwood A gójátékos című könyvről írott bejegyzéséhez nem fűztem kommentárt, pedig akartam. Tényleg. Csak hát közbejött ez-ez. Úgyhogy most pótolom.

És akkor akár kezdhetném úgy is, pedig úgy reméltem, hogy… de nem lenne igazságos. Valójában sejtettem, hogy JJS-nek kevésbé fog tetszeni a könyv, mint nekem. És abban is tökéletesen igaza van, hogy mást keresünk egy történetben.

(more…)