A Nyulászi-féle Han Solo trilógiára épp csak rápillantottam anno, asszem bele sem olvastam, szóval sajnos nem tudok róla véleményt mondani. Igazából azt sem tudom, mennyire volt törvényes háttere a dolognak, mert ha nem, akkor tényleg másképp hívják.
Amúgy nekem általában Nyúl stílusa kevésbé jön be, de tény, hogy van neki. Szóval könnyen elképzelhető, hogy ha jól meg tud fogni néhány máshonnan már ismert szereplőt, akkor nagyon jó kis történetet tud kerekíteni köréjük.
Egyszer próbálkoztam hasonlóval, a Kalózok című novellámban, nem önszántamból és katasztrofális eredménnyel. Azt mindig tudtam magamról, hogy nem vagyok egy kiköpött Kornya, úgyhogy nem ért meglepetésként az eredmény, de azért abban a kevésben is úgy mellé lőni, szép teljesítmény volt.
Azóta nem próbálkozom ilyesmivel, legfeljebb settinget veszek kölcsön, azokhoz jobban értek, mint a karakterekhez.
Viszont ha már így szóba került, majd igyekszem figyelni, mikor lesz ilyen előadásosdi, és ha a beosztásom is úgy akarja, ott leszek.

Jaj, ez, úgy látszik, nekem elkerülte a figyelmemet. Vagy csak nem hallottam; volt egy kis zaj, hangosítás meg nuku. Így egy kicsit más a helyzet. De azok az ánégyes lapok nem a közvetlenséget segítették elő, inkább úgy tűnt, mintha KT nem vette volna komolyan. Én is egyetértettem; nagyon nem volt vele mit egyet nem érteni.

Az biztos, hogy megérne egy hosszabb lélegzetű előadást (mint ahogy pl. Csilláé is megérne, ja nem tudom, emlékszel-e, amikor Csilla megkérdezte, hogy mennyi ideje van még, és erre beszólt egy borízű hang, hogy: “Van!” - na, az voltam én), igazából az is gond volt, hogy amiket KT megpróbált a rendelkezésére álló pár percben elmondani, azt az aktív fórumozók/bloggerek gyakorta szajkózzák (akár az erpégén, akár máshol, ha van farkasos kép kirakva, ha nincs), aki viszont nem aktív, az meg totál nincsen képben, mint pl. az a faszi, aki elkezdte (volna) boncolgatni, hogy minden a pénzről szól. Ha jók lettek volna a kérdések, nem is szólt volna senki, hogy hagyjuk abba, Kánai Zsoldoslatolgatásakor is tovább tartott a beszélgetés, mint az előadás maga.

Elég csak egy kicsit homályosan és általánosan fogalmazni. Sértődések pedig akkor is lesznek, ha nagyon úgy fogalmaz. Nem tudom, látogatod-e acélpatkány blogját, most épp ott zajlik az aktuális önnevetségessététel.

HOgy a témához is szóljak: Fanfictionnek számít szerinted a Nyulászi-féle Han Solo trilógia? (Mert nekem az jobban tetszett, mint a Brian Daley-féle. Egyet Gáspár András is írt, attól nem estem hanyatt.) Vagy ezt máshogy hívják?

1. Zseniálisan összehozta a formát a tartalommal. Az előadás arról szólt, hogy minden véleményt kritikának lehet és kell is tekinteni, a “De szar volt!” és a “A mű irodalmi leképezése az egyén elidegenedésének és a társadalmi felelősségvállalás csődjének, mely leképezés kitűnik a…” között, legyen bármilyen is. És mindezt pontosan úgy adta elő, mint egyfajta véleményt, kötetlen beszélgetést, bizonyítva ezzel, hogy el lehet szakadni az akadémiai formáktól, és ennek ellenére, vagy éppen ezért lehet figyelemre méltó mondandót akármilyen formában elmondani, amit a befogadó megért.

2. Bevallottan terápiás céllal történt az előadás és én mindenkit becsülök és őszintén támogatok, aki igyekszik átlépni a saját korlátait. Igazából már az is nagy szó manapság, ha valaki egyáltalán felismeri a saját korlátait. Tapasztalatból mondom.

Szóval nekem bejött ez a közvetlen stílus, és én például tényleg azért nem vitatkoztam, mert teljesen egyetértettem vele.

Amúgy a téma megérne egy hosszabb lélegzetű előadást is, csak attól tartok, hogy nagyon homályosan és általánosan kellene fogalmazni, hogy ne legyenek belőle nagyon durva sértődések.