VillanásokFélreértés ne essék, semmilyen módon, szinten és formában nem akarom összehasonlítani a címben említett két szervezetet. Egyáltalán nem. Amiről írni fogok, az egy érzés, ami a korábban már említett Tündérgyáros előadásos esten ragadott torkon.
Időről időre bizonyos dolgok helyükre kattannak az ember agyában. Én speciel imádom az érzést. Tudod (legalábbis remélem, hogy tudod, mert ha nem, a büdös életben nem fogom tudni elmagyarázni), amikor egyszer csak halál biztosan érzed, hogy ami most eszedbe jutott, az úgy és abban a formában kész van. Nincs tovább agyalás, nincs tovább méricskélés. Axióma. Pont. Kiindulópont további eszmefuttatásokhoz, de ami azt a konkrét valamit illeti, már hozhatják is a cementet, oszt lehet betonozni.
Múlt csütörtökön részt vettem a Tündérgyárban egy rendezvényen, ahol érdekes előadásokat lehetett meghallgatni. Izgalmas pár óra volt, bár jó szokásomhoz híven leginkább kívülállóként nézelődtem. A jelenlévők töredékét ismertem csak, szóval részemről nem volt nagy társasági élet.
Az utóbbi időben sokkal ritkábban álltam a kritika kellemetlenebbik végén. Részben mert egyelőre többet szerkesztek, mint írok, másrészt viszonylag ritka eset, mikor egy szerkesztő azonnal tud ugrani, ha megkérem, hogy fussa már át egy írásomat.
Már az előző bejegyzés apropója is ez volt, csak aztán elkalandoztam a témától, és mivel az a vonal is érdekesnek tűnt, már nem javítottam. De azóta is motoszkált bennem, és újabb lökés hatására úgy döntöttem, itt az idő.
Kontraproduktív. Azt jelenti ugyebár, hogy szándékával ellentétes hatást kiváltó. Ebben a szigorúan vett értelemben időnként nehéz eldönteni, hogy valóban erről van-e szó, hiszen néha nem tudjuk biztosan, mi is volt az elkövető valódi szándéka. A vélelmezhetően kontraproduktív kifejezés pedig… hát lássuk be, azon kívül, hogy állati hosszú (próbáljuk csak ötször elmondani egymás után), még bizonytalanságra is utal, szóval önmaga is vélelmezhetően kontraproduktív hatást kelt.