Megjegyzések: Illúziók kora http://wyq.rpg4.me/2010/01/28/illuziok-kora/ Írókról, írásról, olvasókról, olvasásról, és mindenről, ami ezekkel összefügg Sun, 20 May 2012 21:38:33 +0000 http://wordpress.org/?v=abc JJS http://wyq.rpg4.me/2010/01/28/illuziok-kora/#comment-43 JJS Thu, 28 Jan 2010 22:11:34 +0000 http://wyq.rpg4.me/?p=386#comment-43 Igazából itt egyformán látjuk a dolgokat, ugyanis szerintem is törvényszerű a dolog, bár elég sok embert ismerek, akinek a politika nagyobb szerelme, mint a szerelme :-) Visszatekintve én elég jól látom, melyek voltak azok az események és döntések, amelyek változtatták a gondolkodásmódomat illetve a politikához való viszonyomat, és már amikor a döntéseket hoztam, akkor is tisztán láttam, hogy hová vezetnek. Valahol még mindig idealista vagyok, ezért amikor elvi problémával kerülök szembe, többnyire elvi döntéseket hozok: például amikor egy nagyon rövid tanulóidőre belekerültem a politikába (huszadháttéremberként - bár a megyei sajtófőnök azért nem is olyan kicsi poszt -, álláskipróbálásra), és pár nap után úgy döntöttem, hogy én ebből, ilyen formában soha az életben nem kérek. Valahol még van azért legalább egy előgerinchúrom, ugye - hát nagyjából ez volt a folyamat vége. Ezzel együtt mégis megdöbbentő, hogy mekkora a távolság az elképzelések és remények illetve a végeredmény között, és hogy mindennek nagyrészt - és alapvetően erre gondoltam - a hazai politikai környezet az oka (vö. szélmalomharc). És ez ahhoz képest is érdekes, hogy ugyanekkor az írás kapcsán is voltak reményeim, és azok mellett meg kitartok keményen. Persze ezt meg felfoghatjuk - mint ahogy annak is fogom fel - egyszerű választásnak, hiszen nem lehet egy seggel két lovat megülni. Igazából itt egyformán látjuk a dolgokat, ugyanis szerintem is törvényszerű a dolog, bár elég sok embert ismerek, akinek a politika nagyobb szerelme, mint a szerelme :-) Visszatekintve én elég jól látom, melyek voltak azok az események és döntések, amelyek változtatták a gondolkodásmódomat illetve a politikához való viszonyomat, és már amikor a döntéseket hoztam, akkor is tisztán láttam, hogy hová vezetnek. Valahol még mindig idealista vagyok, ezért amikor elvi problémával kerülök szembe, többnyire elvi döntéseket hozok: például amikor egy nagyon rövid tanulóidőre belekerültem a politikába (huszadháttéremberként - bár a megyei sajtófőnök azért nem is olyan kicsi poszt -, álláskipróbálásra), és pár nap után úgy döntöttem, hogy én ebből, ilyen formában soha az életben nem kérek. Valahol még van azért legalább egy előgerinchúrom, ugye - hát nagyjából ez volt a folyamat vége.

Ezzel együtt mégis megdöbbentő, hogy mekkora a távolság az elképzelések és remények illetve a végeredmény között, és hogy mindennek nagyrészt - és alapvetően erre gondoltam - a hazai politikai környezet az oka (vö. szélmalomharc). És ez ahhoz képest is érdekes, hogy ugyanekkor az írás kapcsán is voltak reményeim, és azok mellett meg kitartok keményen. Persze ezt meg felfoghatjuk - mint ahogy annak is fogom fel - egyszerű választásnak, hiszen nem lehet egy seggel két lovat megülni.

]]>