Kritikaelmélet és -elemzés zsigerből
Ismét nekiesik az általa gonzónak nevezett írásoknak és természetesen az íróiknak is. Zsigerből. Ami azért kínos, mert úgy csinál, mintha agyból tenné. Bárcsak.
Kapjunk ki egy komplex részt a szófosásból! Bocs, de máshogy nem tudom találóan jellemezni azt az izét, amit csinált. A legnevetségesebb az a 44 “vö.”, és az azt követő izzadságszagú erőlködés hol a poén, hol a kikacsintás, hol a műveltség fitogtatása céljából.
Rólam az terjedt el (vö. az örökbecsű költemény következő sorával: “/tele vagyok szexszel“) hogy lenézem az olvasót. Vajon az, aki azzal az állításával, hogy mások pénztárcáját kíméli, azaz lebeszéli az illetőt a könyv megvásárlásáról (elolvasásáról), nem azt tételezi-e föl, hogy a pénztárcája védelmére szoruló személyre nem szabad rábízni, hogy saját maga alkosson ítéletet egy könyvről (i.e. elolvassa, fölfogja, megértse, elemezze, majd elfogadja vagy elvesse azt)? Ez nem azt jelenti-e, hogy a feltételezett, pénztárcája védelmére szoruló személy (azaz a gonzó szerzőjén kívül mindenki más) olyan ostoba, hogy nem képes világos, értelmes (azaz a gonzó alkotójának véleményével megegyező) ítéletet alkotni egy könyvről?
Ez nem az olvasó lenézése?
Hogy a szerző mit gondol az olvasókról, és hogy milyen nagyvonalúan általánosít minden szinten, ha az “érvelése” megkívánja, azt ékesen mutatja a következő idézet.
Mondjuk, az átlag gonzóolvasó ilyen kezelése tökéletesen helyes és jogos: a gonzókhoz fűzött megjegyzésekből látható, hogy a csürhe többségének önálló véleménye nincs, csupán kedvenc gonzószerzőjük kinyilatkozásának szövegét szajkózzák, azt viszont teljesen és kritikátlanul, a legutolsó jelzőig a magukévá téve – bevallván közben, hogy ez a tökéletes, már-már vallásos elfogadási aktus anélkül érvényes, hogy a szarházott szövegeket elolvasták volna. És nem is fogják!
Egy Husz János nevű illető füstölgött ilyesmiről ekképpen: sancta simplicitas.
A csürhébe az tartozik, aki egyetért a negatív kritikákkal, ahogy a Falkába tartozás egyetlen kritériuma is az, hogy az ember hangot adjon annak, nem ért egyet Balfrásszal. Rögtön azonosítja is az átlag gonzó olvasót a csürhével, legalábbis annak többségével, és innentől bárki, aki olvas negatív kritikát, az automatikusan nem alkot önálló véleményt. Gratulálok!
De térjünk vissza az előző idézethez, és annak fogcsikorgató ostobaságához. A tájékoztatás ez esetben a kulcsszó, melynek valódi jelentése vagy nem jutott el Balfrász agyáig, vagy szándékosan félreértelmezi, hogy megmutassa, milyen jogosan szarja képen az olvasót, hiszen más is megteszi!
Kezdjük azzal, hogy a bunkóságra nem mentség, hogy más sem volt jól nevelt. Folytassuk ott, hogy a negatív kritika tájékoztatja az olvasót, nem pedig parancsba adja neki a teendőket. Balfrász elmeroggyant okfejtése szerint minden tájékoztatás az egyéni döntés képességének megkérdőjelezése és a tájékoztatott semmibevétele.
Ez faszság. Minden egyéb érv nélkül. Önmagáért beszélő hülyeség.
Ami a kritikáról szóló részt illeti, nem akarok vitatkozni az ott leírtakkal. Aki végig tudta olvasni a bejegyzést, eldöntheti maga, mit érdemes megjegyezni belőle. Megjegyzem, egy jó szerkesztő kb. a harmadára húzta volna a szöveget és úgy még elmenne. Sajnálatos módon Balfrász nem tud megszabadulni a Falka-elmélet melletti másik nagy paranoid eszméjétől, a világot titkon elborító és tönkretevő bolsevizmustól. Nem értesz egyet vele? Bolsi eszméket terjesztesz! Érvelni próbálsz? Liberálbolsi vitakultúra! Kritikát írtál? Bolsi, bolsi, bolsi!
Kicsit fárasztó, és ha nem lenne ennyire szánalmas, még nevetséges is volna. Amit Balfrász nem vesz figyelembe, mert az általánosítások ködében nehéz elvonatkoztatnia egyes kritikusokkal szembeni habzó szájú, zsigeri gyűlöletétől, hogy ahány szerző, annyiféle kritika. Ahány kritika, annyi hangnem, stílus, színvonal, információ. Egy szerzőtől is lehet olvasni informatív, összeszedett, olvasmányos kritikát és az ellenkezőjét is. Sok blog, honlap, fórum foglalkozik kritikákkal. Ha az ember elég kitartó, talál magának olyat, amelyen a szerző azokat olvassa, amik őt is érdeklik, és a véleményük elég sok átfedést mutat ahhoz, hogy hallgasson rá nem olvasott könyvek esetében. Aki veszi a fáradságot, és felcsattog az infósztrádára, az általában talál megoldást a problémáira.
Nem azon kell nyafogni, hogy milyen szörnyen alulképzett és pártoskodó kritikusok vannak ebben az országban és különben is…, hanem ki kell hagyni azokat, akikkel nem ért egyet és olvasni azokat, akikkel igen. Ez a döntés mindenkit megillet.
Persze Balfrász is elmondhatja, mi baja azokkal a kritikákkal, amikkel nem ért egyet, de hogy ebből általánosítson és cakkpakk mindenkit leidiótázzon, aki kritika írására vetemedik, az enyhén szólva is nevetséges.