Kereső

Csak hogy ne maradjunk betevő baromság nélkül hosszabb ideig. Az a jó Balfrászban, hogy könnyű vele vitatkozni, ugyanis mindenki máson olyasmit kér számon, amit ő maga sem tud teljesíteni. Legalábbis egy racionális világegyetemben, mert az ő érdekes elképzelése szerint működő Univerzumban ő minden általa támasztott feltételnek és kritériumnak megfelel, de sajna rajta kívül senki más.

(more…)

A legújabb Tücsök és Ogár, hogy klasszikust idézzek. És idézek:

A másik: kollégám addig buzerált, míg – kínomban, nem lévén Diagnózisom – megleptem a Justitia egy példányával. Na most: kollégám férfi, két méter magas, nálam jóval nagyobb darab, kopaszabb, jócskán ötven fölött jár és nem mondható sci-fi meg a romantikus irodalom rajongónak. Mégis élvezte a könyvet, felismerte, megértette és értékelte a szándékokat és eszközöket (irodalmi és gondolati) benne. Egyszerűen mert előítéletek és várakozások nélkül fogott neki. Szóval, meg lehet próbálni így is! Mellesleg több Libri boltból kifogyott: most mi van?

(more…)

A disszonancia harmóniája vajon milyen gyakran lepi meg az embert? Olvasom Sherwood kolléga blogján a “Közfelelősség - avagy elindult a kampány” című bejegyzést, miközben a Rednex Is he alive című számát hallgatom. Ez a kettő olyan elképesztő mértékben nem illik egymáshoz, hogy nyugodtan nevezhetem őket komplementereknek. És mégis…

(more…)

http://wyq.rpg4.me/files/2010/01/swordfish.flv

Egyéb komment nélkül. Ki-ki kipróbálhatja magán.

A minap betértem kedvenc gyógyszertáramba. A kifejezés nem légből kapott, jó pár éve járok oda meglehetős rendszerességel. Persze mióta egyedül maradtam, leginkább csak vitaminért.

Az egyik idősebb hölggyel viszonylag gyakran szoktam volt beszélgetni, nagyon sajnált minket, amikor meséltem neki Zsuzsa betegségéről, és nagyon rendes volt mindig. Mivel állandóan érdeklődött, az első adandó alkalommal, válaszolva a kérdésre, elmondtam, hogy mi történt.

(more…)

Újabb gyöngyszem, melyben Balfrász megvilágítja, milyen kritériumok mentén kellene baktatnia a kritikának.

… a kritika narrátora mindig egyes szám első személyű.

Fel kell azonban ismerni ennek minden következményét is! A személyes vélemény személyes felelősséggel jár, mely nem merül ki abban, hogy a blogom fölött ott a nicknevem! Az írott szó felelősségéről van szó: ha olyan fontosnak érzem saját véleményem, hogy azt meg kívánom osztani másokkal, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha vállalom (célom), hogy mások véleményét befolyásolom, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha érzem magamban a késztetést, hogy egy szöveg, egy könyv, egy szerző, horribile dictu, egy kiadó sorsába avatkozom, vállalnom kell ennek következményeit.

(more…)

Egy régi ötletem volt, hogy amikor valaki olyasmit ír a számítógépén, ami ellentmond annak, amit korábban már leírt, akkor jön egy helyes kis felugró ablak, és figyelmezteti. Szadistább változatban tízezer volt a billentyűzeten keresztül, hogy emlékezetes legyen.

Sajnálatos módon a reklámok után ez a funkció nem került bele a felugró ablakok hatókörébe, de hát nem lehet minden tökéletes. Esetleg az önjelölt próféták, háztáji igazság bajnokai, és egyéb önmagukat az elnyomottak szószólójának és az abszolút, univerzális Tények hirdetőjének tartók a szerintem igencsak szükséges elmeorvosi ellátás mellett kötelezően részt vehetnének egy szemműtéten, mely során eltávolításra kerülne az a gerenda, mely észrevétlen lapul meg, miközben másoknál a szálka is pellengérre állíttatik.

(more…)

Bár tök fölösleges paranoiás megszállottakba energiát fektetni, leszámítva az orvosi jellegű kezeléseket, futtassunk egy gondolatmenetet némely konstruktívnak tűnő felvetésről!

Az irodalom fájdalmasan nélkülöz egy vagy több, széles látókörű (sokszerzős), ideológiai, politikai, esztétikai szempontból elfogulatlan… …nyomatott kritikai-szemléző folyóiratot. Hogy nincs, az nem azt mutatja, hogy nincsen rá szükség, csupán azt, kőkemény érdek, hogy ne legyen.

Próbáljunk a lényegre koncentrálni!

(more…)

Aki a történetet összekeveri a mondatszintű gördülékenységgel és olvasmányossággal, mi a túróért égeti magát azzal, hogy ért a témához? (Az 5. és 6. kommentet tessenek szemügyre venni!)

És Balfrász folytatja.

Ismét nekiesik az általa gonzónak nevezett írásoknak és természetesen az íróiknak is. Zsigerből. Ami azért kínos, mert úgy csinál, mintha agyból tenné. Bárcsak.

(more…)