<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	>
<channel>
	<title>Megjegyzések: Áldozatok, ígéretek, folytatások</title>
	<atom:link href="http://wyq.rpg4.me/2009/12/05/aldozatok-igeretek-folytatasok/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://wyq.rpg4.me/2009/12/05/aldozatok-igeretek-folytatasok/</link>
	<description>Írókról, írásról, olvasókról, olvasásról, és mindenről, ami ezekkel összefügg</description>
	<pubDate>Sun, 20 May 2012 21:33:34 +0000</pubDate>
	<generator>http://wordpress.org/?v=abc</generator>
		<item>
		<title>Raon</title>
		<link>http://wyq.rpg4.me/2009/12/05/aldozatok-igeretek-folytatasok/#comment-40</link>
		<dc:creator>Raon</dc:creator>
		<pubDate>Wed, 16 Dec 2009 10:40:09 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://wyq.rpg4.me/?p=343#comment-40</guid>
		<description>Szia!

Nem, nem jelent újdonságot. :)

Köszönöm a részletes választ, sok okosság volt benne. Viszont ahogy látom, erről inkább érdemes lenne élőben beszélnünk, mert szerintem nagyjából ugyanolyan következtetésekre jutottunk az esettel kapcsolatban, de mert könnyen el lehetne veszni a részletekben, tartok attól, hogy ez nem feltétlenül derülne ki a huszadik válasz után sem. Pedig hát ez lenne a lényeg: hogy túléltük, megmaradtunk embernek, és igyekszünk szakmailag is minél többet tanulni belőle.

üdv,
Raon</description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Szia!</p>
<p>Nem, nem jelent újdonságot. <img src='http://wyq.rpg4.me/wp-includes/images/smilies/icon_smile.gif' alt=':)' class='wp-smiley' /> </p>
<p>Köszönöm a részletes választ, sok okosság volt benne. Viszont ahogy látom, erről inkább érdemes lenne élőben beszélnünk, mert szerintem nagyjából ugyanolyan következtetésekre jutottunk az esettel kapcsolatban, de mert könnyen el lehetne veszni a részletekben, tartok attól, hogy ez nem feltétlenül derülne ki a huszadik válasz után sem. Pedig hát ez lenne a lényeg: hogy túléltük, megmaradtunk embernek, és igyekszünk szakmailag is minél többet tanulni belőle.</p>
<p>üdv,<br />
Raon</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Wyquin</title>
		<link>http://wyq.rpg4.me/2009/12/05/aldozatok-igeretek-folytatasok/#comment-39</link>
		<dc:creator>Wyquin</dc:creator>
		<pubDate>Wed, 09 Dec 2009 18:46:46 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://wyq.rpg4.me/?p=343#comment-39</guid>
		<description>Szia!

Gondolom nem jelent újdonságot, ha azt mondom, sem az elképzeléseim, sem a tapasztalataim nem támasztják alá a te verziódat :-).

Nem az én tisztem eldönteni, mi a megfelelő megoldás ebben a kérdésben, infó híján amúgy sem lehet jól dönteni.
Én, a magam részéről igyekeztem - bár konkrétmok nélkül - minden adandó alkalommal elmondani, hogy nem így kellett volna csinálni ennek a két kötetnek a kiadását.
Mindazonáltal, bár ezt nem minden alkalommal mondtam el, most is úgy vélem, hogy az akkori eredeti változatnál jobb lett a végeredmény. Persze más is lett, ezzel nem is akarnék vitatkozni.
Ha bizonyos részletekről hallgattunk és hallgatunk azóta is, úgy vélem, inkább óvatosságból és tapintatból tesszük. Eléggé elszabadultak az indulatok a kiadás környékén, én nem kockáztatnám meg újra azt, amit akkor műveltünk.

Mindenki másképp látta, másképp emlékszik vissza, és másra helyezi a hangsúlyt. Ez nem olyan epizód, amire egy baráti összejövetelen kis idő múlva mókás anekdotákkal emlékszünk vissza.

Tanulságos volt, legalábbis számomra, és az indulatok csillapodtával, némi önkritikát gyakorolva, sok tapasztalatot lehetett hasznosítani a későbbiekben. Nem tudom, más hogyan vélekedik erről a résztvevők közül.

Nem hiszem, hogy egyetértünk valaha is a logika használatával kapcsolatban. Megfelelő információk híján a logika nem ad jó választ semmire. A megfelelő információk megszerzése (pl. emberismeret, önismeret stb.) sem tartozik a logika hatáskörébe. Ha úgy gondolom, eléggé ismerem azokat az embereket, akiket ez a téma érint, eléggé ismerem magam, hogy tudjam, a reakcióikat hogyan fogadom majd, akkor a logikánál nem kell se magasabbrendű, se mélyebben ható erő.

Azért érdemes szem előtt tartani, hogy: "Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat."
Ha például nem vagyunk, akár tudatosan, akár öntudatlanul, őszinték magunkhoz, a legnemesebb elvek és a legkorrektebb értékrend ellenére is csúnyán melléfoghatunk. Saját magunkkal szemben pedig borzasztó nehéz megmaradnunk a realitás talaján.
Én csak tudom...

De mindettől függetlenül továbbra is azt mondom, vannak dolgok, amiket a ember megtesz, akkor is, ha tudja, komoly árat kell érte fizetnie. A lényeg, hogy tudd, tényleg mindennek ára van, és akárhogy ügyeskedik az ember, ezt az árat előbb-utóbb meg is fizeti.
Szóval, sok sikert!

Üdv: Wyquin</description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Szia!</p>
<p>Gondolom nem jelent újdonságot, ha azt mondom, sem az elképzeléseim, sem a tapasztalataim nem támasztják alá a te verziódat :-).</p>
<p>Nem az én tisztem eldönteni, mi a megfelelő megoldás ebben a kérdésben, infó híján amúgy sem lehet jól dönteni.<br />
Én, a magam részéről igyekeztem - bár konkrétmok nélkül - minden adandó alkalommal elmondani, hogy nem így kellett volna csinálni ennek a két kötetnek a kiadását.<br />
Mindazonáltal, bár ezt nem minden alkalommal mondtam el, most is úgy vélem, hogy az akkori eredeti változatnál jobb lett a végeredmény. Persze más is lett, ezzel nem is akarnék vitatkozni.<br />
Ha bizonyos részletekről hallgattunk és hallgatunk azóta is, úgy vélem, inkább óvatosságból és tapintatból tesszük. Eléggé elszabadultak az indulatok a kiadás környékén, én nem kockáztatnám meg újra azt, amit akkor műveltünk.</p>
<p>Mindenki másképp látta, másképp emlékszik vissza, és másra helyezi a hangsúlyt. Ez nem olyan epizód, amire egy baráti összejövetelen kis idő múlva mókás anekdotákkal emlékszünk vissza.</p>
<p>Tanulságos volt, legalábbis számomra, és az indulatok csillapodtával, némi önkritikát gyakorolva, sok tapasztalatot lehetett hasznosítani a későbbiekben. Nem tudom, más hogyan vélekedik erről a résztvevők közül.</p>
<p>Nem hiszem, hogy egyetértünk valaha is a logika használatával kapcsolatban. Megfelelő információk híján a logika nem ad jó választ semmire. A megfelelő információk megszerzése (pl. emberismeret, önismeret stb.) sem tartozik a logika hatáskörébe. Ha úgy gondolom, eléggé ismerem azokat az embereket, akiket ez a téma érint, eléggé ismerem magam, hogy tudjam, a reakcióikat hogyan fogadom majd, akkor a logikánál nem kell se magasabbrendű, se mélyebben ható erő.</p>
<p>Azért érdemes szem előtt tartani, hogy: &#8220;Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat.&#8221;<br />
Ha például nem vagyunk, akár tudatosan, akár öntudatlanul, őszinték magunkhoz, a legnemesebb elvek és a legkorrektebb értékrend ellenére is csúnyán melléfoghatunk. Saját magunkkal szemben pedig borzasztó nehéz megmaradnunk a realitás talaján.<br />
Én csak tudom&#8230;</p>
<p>De mindettől függetlenül továbbra is azt mondom, vannak dolgok, amiket a ember megtesz, akkor is, ha tudja, komoly árat kell érte fizetnie. A lényeg, hogy tudd, tényleg mindennek ára van, és akárhogy ügyeskedik az ember, ezt az árat előbb-utóbb meg is fizeti.<br />
Szóval, sok sikert!</p>
<p>Üdv: Wyquin</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Raon</title>
		<link>http://wyq.rpg4.me/2009/12/05/aldozatok-igeretek-folytatasok/#comment-38</link>
		<dc:creator>Raon</dc:creator>
		<pubDate>Wed, 09 Dec 2009 12:01:09 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://wyq.rpg4.me/?p=343#comment-38</guid>
		<description>Szia!
Tanulságos volt olvasni ezeket a gondolatokat, talán nem is tudod, mennyire. Az igazi reagálásom nem az lesz, amit ide írok, hanem amit és ahogy megcsinálok az elkövetkezendőkben - de ha már megírtad a véleményed, a legkevesebb, hogy én is ideírom a magamét.
Teljesen jól látod a múlt feszegetésének veszélyeit, ezzel én is számoltam, mielőtt a döntésem megszületett. Azzal is egyetértek, hogy a még tőlem is nyilvánvalóan szubjektívnak számító teregetés a lehető legértelmetlenebb dolog lenne a világon.
Viszont immáron abban is biztos vagyok, hogy az eddig alkalmazott agyonhallgatás sem jó megoldás - illetve a magam önző módján arra jutottam, hogy számomra legalábbis semmiképpen nem az.
Őszinte leszek: halvány és ködös elképzeléseim vannak arról, hogy fogom ezt jól megoldani, mert pár kérdés kapcsán a puszta emlékfelidézéstől a gyomrom beleremeg. Éppen ezért kell ezeket a feszültségeket feloldanom. Vannak helyrehozhatatlan károk, ez tény, de pár dologban talán fel lehet építeni valami újat, valami jobbat, amelynek fényében a régi bénázások jelentőségüket veszíthetik.
Sajnos ezt nem fogom tudni neked úgy átadni, ahogy bennem megvan, mert ez már rég nem a logika, és józan érvek, hanem az ösztönök és megérzések szférája. Az egyetlebn érvem olyan, amit olvasva biztos vagyok abban, hogy több érintett részéről a teúristen gesztus/a rosszalló fintor a legkevesebb - de ez van. Én hiszek abban, hogy az igazán fontos dolgokban az embert a logikánál magasabbrendű, és mélyebben ható erők is irányíthatják, amelyekről keveset tudunk, a 
használatuk, működésük maga egy tanulás. Biztosat előre nem lehet tudni, de ez szerintem csak kockázatos, nem baj. Amire támaszkodhatok, az az, hogy az értékrendem korrekt, az elveimmel nincs baj, és nem ez az első pillanat az életemben, aamikor minden létező észérv ellenére a megérzéseimet követve végig kellett vinnem valamit, tűzön-vízen át. Összességében, általában - lásd pl. scriptorium - egész jó dolgok születtek ezekből. Sőt, ez megintcsak nem a logika csúcsa, de a tények számomra azt mutatják, talán csakis a kellő bátorsággal születhetnek jó dolgok igazán.</description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Szia!<br />
Tanulságos volt olvasni ezeket a gondolatokat, talán nem is tudod, mennyire. Az igazi reagálásom nem az lesz, amit ide írok, hanem amit és ahogy megcsinálok az elkövetkezendőkben - de ha már megírtad a véleményed, a legkevesebb, hogy én is ideírom a magamét.<br />
Teljesen jól látod a múlt feszegetésének veszélyeit, ezzel én is számoltam, mielőtt a döntésem megszületett. Azzal is egyetértek, hogy a még tőlem is nyilvánvalóan szubjektívnak számító teregetés a lehető legértelmetlenebb dolog lenne a világon.<br />
Viszont immáron abban is biztos vagyok, hogy az eddig alkalmazott agyonhallgatás sem jó megoldás - illetve a magam önző módján arra jutottam, hogy számomra legalábbis semmiképpen nem az.<br />
Őszinte leszek: halvány és ködös elképzeléseim vannak arról, hogy fogom ezt jól megoldani, mert pár kérdés kapcsán a puszta emlékfelidézéstől a gyomrom beleremeg. Éppen ezért kell ezeket a feszültségeket feloldanom. Vannak helyrehozhatatlan károk, ez tény, de pár dologban talán fel lehet építeni valami újat, valami jobbat, amelynek fényében a régi bénázások jelentőségüket veszíthetik.<br />
Sajnos ezt nem fogom tudni neked úgy átadni, ahogy bennem megvan, mert ez már rég nem a logika, és józan érvek, hanem az ösztönök és megérzések szférája. Az egyetlebn érvem olyan, amit olvasva biztos vagyok abban, hogy több érintett részéről a teúristen gesztus/a rosszalló fintor a legkevesebb - de ez van. Én hiszek abban, hogy az igazán fontos dolgokban az embert a logikánál magasabbrendű, és mélyebben ható erők is irányíthatják, amelyekről keveset tudunk, a<br />
használatuk, működésük maga egy tanulás. Biztosat előre nem lehet tudni, de ez szerintem csak kockázatos, nem baj. Amire támaszkodhatok, az az, hogy az értékrendem korrekt, az elveimmel nincs baj, és nem ez az első pillanat az életemben, aamikor minden létező észérv ellenére a megérzéseimet követve végig kellett vinnem valamit, tűzön-vízen át. Összességében, általában - lásd pl. scriptorium - egész jó dolgok születtek ezekből. Sőt, ez megintcsak nem a logika csúcsa, de a tények számomra azt mutatják, talán csakis a kellő bátorsággal születhetnek jó dolgok igazán.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
</channel>
</rss>

