> Hmm, hová lett a borúra derű?

Egy ideje már csak akkor használom, ha hitem szerint rossz híreket közlök, de azt igyekszem maximális empátiával megtenni.

Amúgy elgondolkodtató dolgokat írtál, ezért is nem reagáltam első olvasásra. Végsősoron arra jutottam, hogy te akkor előrébb tartasz, mert én még nem láttam azt a partot, amikor az írás kitöltötte az életem, és ezzel együtt voltam boldog. Persze, lehet, hogy épp ez lenne számomra a lényeg megértéséhez szükséges információ.

> Most pedig, mikor már láttam mindkét partot, azt remélem, nem kell megérnem, hogy az írás tartogat több örömöt a számomra :-).

> Ami nem azt jelenti, hogy abbahagyom az írást, csupán azt, hogy nem ez lesz a legfontosabb és mindenáron beteljesítendő célom. És mivel úgy vélem, hogy az én elkötelezettségem, vagy annak hiánya nem mehet a minőség rovására, nyilván a határidő tolódik kb. a végtelenbe :-).

Volt egy írópalánta ismerősöm, akinek az aláírásában az szerepelt, hogy “a végtelenbe és tovább”. Nem mondom, meg ki az, mert esetleg emlékezhetsz rá, és rosszul fogod magad érezni.
Jó látni, hogy még mindig a kellő iróniával szemléled ezt a kérdést. Én azért továbbra is abban bízok, hogy rátalálsz a stílusod (jelenleg szerintem nem látott) erősségeire, és ez átlendít abba az irányba, hogy még ebben az életben olvashassunk tőled egy remek-művet.
(lám minden relatív, mert én hiszek a lélekvándorlásban, nem te, és mégis mintha én lennék a türelmetlenebb)

Hmm, hová lett a borúra derű?

Szóval az első kifogást illetően, csak a te szavaidra támaszkodtam, de persze igazad van, a pontosabb megfogalmazás az lett volna, hogy én a magam problémájára találtam magyarázatot, bár egy újabb bejegyzésben még további okokat is feszegetek.

Ami a második kifogást illeti, csupán arra gondoltam, hogy talán nem véletlen, hogy az ember egy-egy konkrét kérdés kapcsán mond ki olyan dolgokat, amiket már régen ki kellett volna mondania.

Ami az önmegvalóstást illeti, többek közt erre is gondoltam, mikor azt mondtam, mindenkinek el kell döntenie, mit ad fel bizonyos célok eléréséért.

Nekem, istennek hála sikerült megtapasztalnom, milyen az, amikor az írás tölti ki az életemet, és azt is, mikor az írástól függetlenül voltam boldog. Nos, azért ez így nem teljesen igaz, mondjuk inkább azt, hogy az írás csak kiegészítő elem volt az életemben.

Persze akkor még azt hittem, hogy a választásom jóval hosszabb ideig nem állít újabb döntések elé, de hát másként alakult.

Most pedig, mikor már láttam mindkét partot, azt remélem, nem kell megérnem, hogy az írás tartogat több örömöt a számomra :-).

Ami nem azt jelenti, hogy abbahagyom az írást, csupán azt, hogy nem ez lesz a legfontosabb és mindenáron beteljesítendő célom. És mivel úgy vélem, hogy az én elkötelezettségem, vagy annak hiánya nem mehet a minőség rovására, nyilván a határidő tolódik kb. a végtelenbe :-).

Üdv: Wyquin

A másik csak egy pontosítás.

> Zárójelben (Tényleg, szó szerint!) jegyzem meg, azt sem tartom teljesen lényegtelennek, hogy a következő idézet nem a bejegyzésben, hanem az egyik kommentben tűnik fel.

Ha jól értem, itt arra gondoltál, hogy mivel kommentben írtam meg egy helytállóbb megállapítást, konkrétumot, ezért ennek is lenne jelzésértéke. Ezzel amúgy egyetértenék, de itt nem erről volt szó. Bár számomra mostanra egyértelművé vált, az írás a legfontosabb önmegvalósítási forma, azért ez csak egy a sorban. Az első helyen, de egy a sorban.
Az a blogbejegyzésem így nem csak az írásról, hanem az önmegvalósításról szólt, úgy általában, ami számomra az írásnál nagyobb halmaz. Amikor konkrét kérdés jött a kommentben, fókuszáltam (és így talán némi értelme is lett az előző zagyválásnak).
Más szavakkal az írás jelenlegi nehézsége számomra csak okozat az ok-okozat vonalon, és ha az okokra megvan a megoldás, az majd kihat minden (sőt, bármilyen) önmegvalósítási formára… de ez már a mystic fucking extra fokozata.

Ami Téged illet, én sajnálnám, ha abbahagynád az írást (azért tudtál te olyan dolgokat azzal a Kreves regénykezdeménnyel, amit senki mástól nem láttunk), de ha ez az ára annak, hogy elérj valamit, amitől jobb lesz neked, akkor szurkolok.

baráti üdv,
Raon