VillanásokMegkésve bár…
Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy felvetődött, igazán lefurikázhatnám Sherwood kollégát Jászfényszarura, ahol a Lumina Cornu szokásos őszi M* verseny rendezvényét tartja.
Nah, most aztán összejöttek a dolgok, kéne folytatni a Föld 2862-t, válaszolnom kéne Mg-b bejegyzésére, kellene írnom végre Jászfényszaruról is, erre viszont mit fogok tenni? Nos, Raon blogját olvasgatva egy olyan témába akadtam, ami engem is foglalkoztat egy ideje, így hát most erről fogok kicsit elmélkedni.
Eltűnődtem Mg-b bejegyzésén. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen igaza van. És ez érdekes. Azt mondja, szemléletmódbeli különbség, máshol meghúzott határok, középiskolai vs. egyetemi módszerek.
Amikor arról van szó, hogy minden szerkesztő máshol húzza meg a határokat, természetesen csak egyetérteni lehet. Több szempont alapján is értékelünk minden művet, ami elénk kerül, és minden szempontnál máshol vannak ezek a határok. Stilisztika, mondanivaló, írói eszközök, összhatás stb. Vannak olyan novellák, regények, amelyek - ha rajtam múlik - valószínűleg sosem, de legalábbis jó ideig nem látnak napvilágot, mégis megjelentek. Itt és most nem szándékozom hosszasan kifejteni a bennem lakozó ízlésdiktátor érveit, sem pedig a kulturfasiszta módszereket, amelyeket foganatosítanék, ha elmenne a józan eszem és módomban állna.
Előbb-utóbb Hannát is ráveszem majd, hogy szálljon be a játékba, de most Mg-b bejegyzésére reagálnék.
Régi poén nálunk a kérdés, mikor valaki a véleményemet kéri, hogy most udvarias legyek vagy őszinte? Ez amúgy nem feltétlenül kibékíthetetlen ellentét, de minél jobban ismeri egy szerkesztő az írót, annál inkább tisztában van vele, hogy mi az, amit nagyon nem szívesen hallana. Az udvariasság és az őszinteség csak bizonyos szint felett férnek meg egymás mellett, és nagyon sok szöveg nem éri el ezt a szintet.