Gumimágia
Régebben már játszottunk Hannával efféle játékot, és most felelevenítem a szokást. A gumimágia az az írói eszköz, amely szükség esetén előugrik a semmiből, majd a kívánt hatás elérése után ugyanebbe a semmibe távozik anélkül, hogy bármikor is bármi másra hatással lenne.
A világon semmi nem működik így. Meg lehet oldani ezt a problémát úgy, hogy csak szűk réteg képes mágiát használni, mint ahogy Robin Hobb Orgyilkos-ciklusában, vagy lehet olyan ára a varázslatnak, amit csak a legelszántabbak hajlandóak megfizetni. Lehet határokat szabni a használatában, mint Brandon Sanderson Ködszerzetében az anyagi komponensekkel vagy tanuláshoz kötni, mint ugyancsak Sandersonnál az Elantrisban.
A magam részéről itt kanyarodnék el egy kicsit Hanna gondolataitól. “Ki retteg nálunk egy mérnöktől vagy biokémikustól?” teszi fel a kérdést, és nem is tudnék ennél jobban egyetérteni a gondolat ilyetén felvetésével.
Pedig hát, ha jobban belegondolunk, nyugodtan retteghetnénk. A tudás hatalom, tartja a mondás, és tök igaza van. Rengeteg ember kezében van a világ számtalan pontján iszonyatos hatalom. Sok jól képzett mérnök képes belsősként tönkretenni egy atomerőművet, sok jól képzett virológus képes lenne rettenetes járványokat elszabadítani.
Napjaink terrorfenyegetettsége sem volt képes rá, hogy sok-sok ember rendszerbe vetett bizalmát megrengesse. Legtöbbünk úgy éli az életét, hogy bombamerényletet legfeljebb a tv híradóban lát, fegyvercsővel csak krimikben néz farkasszemet, és az újságban olvas elemzéseket a nukleáris katasztrófák lehetőségéről.
Képesek lennénk néhány jól megszervezett akcióval megoldani a túlnépesedés problémáját, hegyeket, városokat eltörölni.
Miért nem rettegünk mégis a mérnököktől, kutatóktól, tudósoktól?
Legtöbbünkbe belenevelték a civilizált viselkedés alapelveit, a törvénytiszteletet vagy legalábbis a törvény hatalmától tartást. Legtöbbünk tisztában van tettei következményeivel, legtöbbünk viszonylag normális, és se világuralmi tervei, se emberiség elpusztítási hajlamai nincsenek.
Legtöbbünk egyszerűen csak teszi a dolgát, és nem teszi boldoggá, ha sokan meghalnak körülötte.
Ebből az alapállásból sajnos nem lehet minden fantasy világ mágiahasználatát megoldani, mert a klasszikus középkori fantasy egyik sajátja, hogy olyan kort modellez, ahol a viták intézésére kialakított módszer a nyers erőszak.
Viszont, és ez szintén fontos, ezekben az időkben sem voltak sokan, akik világuralmi terveket dédelgettek, és kezükben volt a szükséges hatalom. Leginkább azért, mert az emberek többsége akkor is hitt abban, hogy a fennálló rend hasznos, még ha nem is fogalmazták meg ezt így maguknak. Nagyon sok mindennek kellett elromlania ahhoz, hogy az emberek tömegesen forduljanak az aktuális hatalom és rend ellen.
Eleinte minden tudomány egyszerű. A matematika az egyszereggyel kezdődik, amit a legtöbben azért felfognak, de amikor a statisztikus valószínűségszámításhoz érünk, igen sokan bedobják a törülközőt. A fizika a lejtőnél még pofonegyszerűnek tűnik, de mire kvantummechanika lesz belőle, sok embert elriaszt.
Leginkább ezért tetszik a Sanderson-féle megközelítés az Elantrisban. Csináljunk tudományt a mágiából, az igazán ütős varázslatokhoz kelljen nagyon sokat tanulni, és máris megoldottunk egy csomó problémát! Én azonban tovább mennék ezen az úton, mint Sanderson. Az Elantrisban a tudás megszerzése után nincs akadálya a mágia használatának, én viszont úgy gondolom, ez nekem kevés.
Elmondom, nálam hogy működik a mágia. Jó, ez nagyképűség volt. Csomóféle mágiarendszerben írtam már novellát, a Dalvarázsban (Erató) pl. dalmágiát használtam, aminek köze sincs a lentebb vázolt rendszerhez. Szóval, helyesbítek, elmondom, hogy a saját világomon hogyan képzelem a mágia működését.
Akárcsak a Földön a tudomány, nálam a mágia sem egy az egyben ugrik elő. Természetesen kidolgoztam a teljes rendszert, csakhogy a világban a mágia kutatása még messze van attól, hogy az egész képet lássa. Így aztán szegény karaktereim egy csomó mágikus mechanizmusnak tudatában vannak, de még csak elkezdték kapiskálni a rendszer lényegét. Ráadásul a mágia csupán egy a világban működő erők és hatások közül, éppúgy, ahogy nálunk az elektromosság is csak egy a számtalan energiafajta közül.
Alaptétel: a mágia olyan energiafajta, melyet kizárólag élőlények képesek úgy átalakítani, hogy hatással legyen a világra. Önmagában a mágia olyan, mint a neutrínó sugárzás - van. Ha azonban egy élőlénybe ütközik, reagálhat rá.
A hangsúly a feltételes módon van. Rengeteg élőlény figyelmen kívül hagyja a mágiát, néhány pedig speciális módon felhasználja, de csupán az emberi elme képes tudatosan irányítani. A gondolat ereje persze általában olyan jelentéktelen, hogy fel sem tűnik. Talán a kovács kalapácsa egy kicsit könnyebb lesz, mikor felemeli, kicsit nehezebb, mikor lesújt vele. Talán a szakács levese gyorsabban forr fel, a sült egy árnyalattal puhább lesz. Talán.
Ahhoz, hogy a hatás megfogható legyen, a gondolatoknak fókuszáltnak kell lenniük, ehhez pedig hosszas és kitartó edzés szükséges. Aztán a mágia egyfajta energia, amikor átalakítja az elme, a környezet hatással van rá. Az, hogy milyen hangok, anyagok, formák, színek között történik az átalakulás, egyrészt a varázslót segíti, másrészt a megjelenő energiában csökkentheti az interferenciákat.
Ez így persze bonyolultnak hangzik, a karakterek számára csupán annyi jelenik meg, hogy a varázslatokhoz tartoznak szavak, mozdulatok, anyagok, ábrák, színek, irányok, és ezek helyes megválasztása mind ráerősít egy kicsit a varázslatra.
Ahhoz azonban, hogy ez a hatás a világban megnyilvánulhasson, ismerni kell azt a formát, amibe az energiát öntheti a mágus, hogy ne csak úgy szétoszoljon. Vegyünk egy példát, mondjuk akarunk csinálni egy jó kis tornádót. Forgószelet csinálni nem kunszt. Az igazi mágus azonban nem fog ott állni pár órán keresztül, és egyfolytában koncentrálni, hogy forogjon az a nyamvadt levegő. Főként, mert hihetetlen energiabefektetés szükséges hozzá, és igen nehéz ennyi ideig fenntartani a koncentrációt. Inkább teremt egy valódi tornádót, ami aztán pusztít jó ideig. Ehhez viszont az kell, hogy ismerje a tornádók kialakulásának feltételeit, és azokat teremtse meg. Még mindig nem teljesen ismerjük a tornádók kialakulásának mikéntjét, pedig jó ideje kutatjuk őket. Annak az esélye tehát, hogy egy reneszánsz kori fejlettségi szinten álló világban ez előfordulhasson, igen csekély. Más szóval nagyon-nagyon sokat kell kutatni, hogy egy varázstornádót előállíthassunk.
Egyszer felvetettem néhány ismerősnek, hogy olyan világot tervezek, amelyben bárki képes lehet varázsolni. Az volt a válasz, hogy képzeljem el, mi lenne, ha a legutolsó foltozóvarga is képes lenne mondjuk mágikus mérget előállítani. Tulajdonképpen a képessége meglenne rá, csupán a tudása hiányozna. Bárki megtanulhatja a fizikát, matematikát, mégis hányan veszik a fáradtságot, hogy beleássák magukat a statisztikus valószínűségszámításba vagy a kvantummechanikába? A Föld teljes lakosságának nem elhanyagolható része képes lenne megtanulni egy közönséges háztartási szerekből előállítható robbanóanyag receptjét, mégis biztosra veszem, hogy a legtöbben sosem hallották a peroxi-aceton nevét. Pedig a neten is fenn van az előállítása, különösebb felszerelés se kell hozzá. Pár éve volt is kavarodás abból, hogy valami kölyök ilyesmivel mászkált a villamoson.
Szóval, a helyzet az, hogy bár gyakorlatilag mindenki tarthatna a pincéjében pár kiló robbanóanyagot szükség esetére, azért erősen kétlem, hogy ez lenne a magyar rögvalóság. Miért gondoljuk akkor, hogy egy kitalált világban más a helyzet? A fennálló rendet a legtöbben tisztelik, fennálló rend nélkül nemigen van civilizáció, tudományos fejlődés, amely elvezet minket a peroxi-acetonig, és a minden boltban kapható alapanyagokig.
Ha ráadásul bizonyos mágiafajták hozzávalóit ritkává vagy értékessé tesszük (netalán pont azért adják drágán, mert varázslathoz szükséges fontos alapanyag), a szükséges tudást nehezen hozzáférhetővé, akkor a mágia mindenki számára lehetséges, és csak igen kevesek számára használható tudománnyá válik. Akik nem kedvelik a tudományos megközelítést, mert számukra a mágia legyen misztikus valami, azok is használhatják ezt a módszert, csupán a fejlettség egy korábbi fokára kell helyezni a mágiát, ahol még nem tudományként kezelik, mert nem ismerték fel az alkalmazások közötti összefüggéseket. Így aztán minden egyes varázslatot hosszadalmas kísérletezés, véletlen felfedezés előz meg, és mindenki nagyon misztikusnak képzeli az egészet.
Ez viszont még mindig csak a rendszer. Be kell vallanom, engem személy szerint gyakran jobban érdekel egy jól működő rendszer vagy setting kidolgozása, mint maga a történet. Ami gáz, mert settingből nem lesz jó novella, de most kanyarodjunk vissza a mágia elgumiasodása felé.
Tehát van egy rendszerünk, ami lehetővé teszi, hogy akár nagyon durva hatású mágiákat is használhassanak karaktereink, mégis viszonylag logikus módon korlátoztuk, hogy hányan férhetnek hozzá az ilyesmihez. A következő lépés természetesen, és itt ismét egyetértek Hannával, hogy a mágiát be kell építeni a mindennapokba. Mi tart vissza egy virológust, hogy elszabadítson egy helyre kis ebola járványt? Leginkább a józan ész és a társadalmi rend. A józan észt kénytelenek vagyunk alapból feltételezni a műveinkben, komplett idióták társadalmát ugyanis nagy valószínűséggel semmi sem tartaná fenn. A társadalmi rendet pedig megteremthetjük egy kis előre tervezéssel.
A magam részéről kiiktattam a világomból a gőzgépekkel és lőporral, robbanóanyaggal kapcsolatos találmányok hatását. Ami maradt, az a mágia, mert az elektromosság még a távoli jövőbe veszik. Persze a víz és szél erejét is felhasználom, de a mindenhol alkalmazható, univerzális és mindenható hatalom a mágusoké.
Akárcsak a valóságban, a kitalált világban is vannak tehetségesebb, szorgalmasabb, és kevésbé sikeres varázslók. Mindent megtanulni a mágiából szinte lehetetlen, mesteri szinten csinálni minden formáját pedig abszolút kizárt. Éppen ezért az alapok elsajátítása után minden varázsló specializálódik. Mivel tudományszerűen képzelem el, a mágusok oktatása éppúgy történik, mint más tudósoké. Ahogy asztronómusokat és könyvelőket képzünk, úgy tanítunk ki varázslókat is. Mondjuk egy egyetemen. Vagy többön, mert ez mégiscsak valószerűbb.
Ha viszont szervezett keretek között történik az oktatás, akkor valószínű, hogy az idők folyamán azok a mágiaformák kaptak hangsúlyt, amelyekre szükség is volt. És ezzel el is érkeztünk a folyamat elejére, mert a fenti okfejtés egy kialakult helyzetből próbálta visszafejteni a logikus alapokat.
Tehát, valamikor réges-régen voltak emberek, akik rájöttek, hogy csomó mindent lehet csinálni a mágiával. Legyünk kicsit realisták, a legtöbbjük nyilván nem azon kezdte el törni a fejét, hogyan igázhatna le mindenkit kerek e világon, főként, mert jó részük teljesen más alkalmazásokra jött rá, és mondjuk vízkereséssel, falak felhúzásával, dongahajlítással nehéz világuralmi terveket megvalósítani. Szóval, ezek az emberek pénzt akartak keresni, családot eltartani, céhet alapítani stb. Tovább akarták adni tudásukat fiaiknak, inasaiknak. Itt szögezném le, hogy ilyenkor nagyon is jól jön, hogy bizonyos mértékig mindenki képes a mágia használatára.
Ezen emberek, céhek némelyike idővel gyarapodott, néhány tehetséges tagjuk fejlesztett a kezdetleges módszereken, javított, bővített a mágiaformákon. Szép lassan lettek feljegyzések, könyvek a mágiákról. Időnként információk cseréltek gazdát ilyen-olyan utakon. Végül néhányan úgy látták, mintha lenne valami rendszer ezekben az alkalmazásokban, és elkezdték komolyabban kutatni a mágiát, mint tudományt a fizika, kémia, matematika, geológia, biológia stb. mellett. Telt-múlt az idő, a kutatások olykor haladtak, olykor nem, és végül lett egy csomó elmélet, amelyekből sokat elvetettek, másokat megtartottak. Aztán egyszer csak a kutatók azon vették észre magukat, hogy már jó sok mindent tudnak, és arra gondoltak, hogy ideje lenne ennek hasznát venni. Összefogtak hát, és hamarosan valami egyetemszerű képződmény élén találták magukat.
Imígyen azok a fránya mágusok egy társadalmi rend részét képezik, olyan mélyen beépülve a mindennapokba, ahogy csak lehet. Ha áradás fenyeget, a falu felbérelhet néhány vízre specializálódott varázslót, hogy óvja meg őket a bajtól. A vízre specializálódott szabadúszó varázslók meg ismervén az áradások kezdetét, valahogy mindég arra keverednek, ahol akadhat számukra munka. Nagyobb városok saját, állandó vízvarázslókat tarthatnak, akik az áradásokon kívül foglalkoznak a kutakkal, csatornákkal, szennyvízcsatornákkal. Kikötőknek kötelező egy falka vízvarázslót foglalkoztatniuk, akik ügyelnek rá, hogy minden hajó biztonságban kifuthasson és megérkezhessen a kikötőbe. Persze az óvatosabb kereskedők magukra a hajókra is szerződtethetnek vízvarázslót, hogy baj esetén legyen némi plusz támogatása a tengerészeknek.
Vízvarázslók segítenének be pincék építésébe, vizesedő házak rendbetételénél, vízvezetékek javításánál. Belvíz, árvíz, talajvíz esetén szintén a vízfejeket hívnák, mindenféle neveket aggatnának rájuk az emberek.
Az a jó ebben, hogy nem kötelező mindenhol mágust alkalmazni, zsugoriak, szegények, bizalmatlanok, kóklerekkel összeakadók bizonyára nem veszik igénybe a mágusok szolgálatait. A többiek azonban nyilván legalább olykor-olykor felhasználják a varázslatot, hogy megkönnyítsék az életüket.
Egy csomó hasonló szakmát ki lehet találni, és az alapok elsajátítása után a legtöbb varázsló tanonc nyilván a jövedelmezőbb szakmák felé fog orientálódni, aztán vagy akad számára hely egy mesternél, vagy nem. Még a vízvarázslók között is lesz sok olyan, aki nem fog tudni minden vízzel kapcsolatos problémát megoldani, de a maga helyén jól használható. Ők a mágus segéd- és szakmunkások. Egy mester, aki többet tud, szélesebb látókörrel és jobb képzéssel rendelkezik, megfeleltethető egy mérnöknek. Végül pedig vannak a kutatók, professzorok, akik gyakran már nem is végeznek “terepmunkát”, de tőlük származnak az új mágiaformák, eljárások, ötletek. Így lehet egy sokrétű, színes mágiarendszert beépíteni a világba.
Persze érdemes alaposan átgondolni, hova éri meg mágikus megoldást találni, hogy milyen dolgokban jeleskednek a varázslók, hogy ez hogyan hat a hétköznapi szakmákra stb. Ehhez pontosan ki kell dolgozni, hogy mire képes a mágia, a mágusok, és hogy ez hogyan jelenhet meg a mágián kívüli világban. Hosszadalmas és nem egyszerű folyamat, de érdemes vele eljátszani, mert egy egyedi és élettel teli mágikus világot kapunk, amiben az olvasó nyakig elmerülhet.
Tags: blogjáték